Bözsi örökre lehunyta a szemét, már fentről vigyáz szeretett gazdájára, Ádámra.
Fájó szívvel búcsúzik alábbi bejegyzésében a vakvezető Bözsitől a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány.
Bözsi tíz éven át Móricz Ádám vakvezető kutyája volt. Mindenhova együtt mentek: Tatabánya és Debrecen között ingáztak, majd napi szinten munkába jártak. Ezidő alatt Ádám megházasodott és az esküvőjén vakvezető kutyája volt a gyűrűhordozó. Bözsi sajnos megbetegedett és elhunyt, de úgy emlékezünk rá, mint egy különleges kutyára, akinek élete és munkája számtalan emlékezetes pillanatot hagyott maga után.
„Bözsit egy menhelyről hoztuk el, és már az első találkozásnál szimpatikusnak tűnt. Akaratos volt, tele önbizalommal. A gyermekeim nagyon szerették, hiszen kedves kutya volt, puha bundával. Okos és tanulékony volt, ezért a képzése is könnyen ment. Soha nem felejtem, amikor Ádámmal szakadó esőben vizsgáztak Debrecenben – kiválóan teljesítettek. Erős, strapabíró és kitartó szuka kutya volt” – emlékezett vissza Nyíriné Kovács Mária, Bözsi kiképzője.
Gazdája, Móricz Ádám, így idézi fel közös éveiket:
„2015-ben kaptam őt a Baráthegyitől, akkor körülbelül két éves lehetett. Összesen tíz évet töltöttünk együtt. Most kezdődtek volna az igazi nyugdíjas évei, de sajnos daganatos betegsége elvitte. Tisztán emlékszem milyen sokat ingáztunk Tatabánya és Debrecen között, és mindig velem volt. A tatabányai Szent Borbála Kórházba is elkísért dolgozni. Annak ellenére, hogy menhelyről került hozzánk, rendkívül ügyesen és lelkesen dolgozott. 2024-ben, az esküvőnkön ő hozta a gyűrűt a nyakörvén. A tíz év alatt alig volt olyan alkalom, amikor ne lett volna mellettem. Mindenhova elkísért, és nagyon sokat jelent számomra.”
Bözsi élete teljes volt. Azt csinálta, amit szeretett és munkája mellett családtaggá vált. Tizenkét évesen távozott, de emléke örökre megmarad a szívünkben. Nyugodj békében!
(Forrás: Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány)
