Egyre ritkábban bukkan fel Európa szerte, mégis most, ezekben a napokban különösen sok helyen látható Szatmár térségében a látványos megjelenésű, védett lepkefaj, a díszes tarkalepke. A különleges faj a kontinens számos országából már kipusztult, így megjelenése a hazai élőhelyeken nemcsak természeti esemény, hanem figyelmeztető jel is a természetes élőhelyek sérülékenységére.
A mintegy öt centiméteres szárnyfesztávolságú lepkét könnyű felismerni:
narancsvörös és vörösbarna színezetű, fekete mintázatával szinte világít az ártéri ligeterdők szegélyei mentén.
Magyarországon főként a keményfás ligeterdők lakója, különösen ott, ahol még megtalálható a magyar kőris, amely a hernyók legfontosabb tápnövénye. Másutt a fagyal is betöltheti ezt a szerepet.
A díszes tarkalepke összetett életciklussal rendelkezik: május és június fordulóján rajzik, ilyenkor történik a peterakás, majd a hernyók nyár közepére hagyják el a fészket, és lágyszárú növényeken, például veronikákon táplálkoznak. Hernyóként telelnek át, ami tovább növeli a faj érzékenységét az élőhelyi változásokra.
A lepkefajt az intenzív erdőgazdálkodás és az erdőszegélyek eltűnése, valamint a csökkenő talajvízszint miatt átalakuló élőhelyek egyre jobban veszélyeztetik. A Duna–Tisza közén mára csak néhány, elszigetelt populációja maradt fenn, így
a Szatmárban most megfigyelhető példányok különleges jelentőséggel bírnak.
A Habarics Béla által készített csodás fotókon látható díszes tarkalepke Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 forint. A Hortobágyi Nemzeti Park leírása szerint az Európai Unió Natura 2000 hálózatában is közösségi jelentőségű fajként szerepel, vagyis kiemelten fontos szerepe van a természetvédelmi területek kijelölésében és fenntartásában.
Lelépő, Magyar Állatvédelem