Legalább hat élő embert mentettek már ki a romok alól a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat munkatársai, akik a dél-törökországi Hatay tartományban dolgoznak jelenleg, 20 fővel és 4 keresőkutyával vannak a helyszínen. Az Euronews beszélt Balázs-Vidáts Tímea mentőkutya-vezetővel, aki elmondta, milyen körülmények között dolgoznak kollégái, hiszen kapcsolatban áll a terepen lévőkkel, férje a kutató-mentő szolgálat elnöke, Balázs László.
A Pest Megyei Kutató-Mentő szolgálat a többi mentőcsapathoz hasonlóan már hétfőn elindult a földrengés-sújtotta Törökországba, civilként vannak jelen, nem az állami mentőcsapat tagjaként. A Szíriával határos Hatay tartományban a helyi hatóságok jelöltek ki kollégáik és önkénteseik számára egy összeomlott épületet, ahol kereshetik a túlélőket. Amint azt Balázs-Vidáts Tímea elmondta: jelenleg egy 15 éves fiú, Ali kimentésén dolgoznak, és biztató híreket kapott a mentés állapotáról férjétől. Nehéz ugyanakkor percre pontosan tájékozódni arról, mi történik a helyszínen, mert akadozik az internetkapcsolat, és alig van térerő.
Mindenfelől hangokat hallanak az épület alól
A terepen dolgozók azt mondták neki, hogy rengeteg túlélő rekedhetett a számukra kijelölt épület törmelékei alatt, mert mindenfelől hangokat hallanak. Tímea maga is számos alkalommal keresett már saját kutyájával embereket önkéntesként, neki az a tapasztalata, hogy ilyenkor priorizálni kell, és azokat mentik ki először, akiknek nagyobb az esélyük a túlélésre, „nincsenek olyan mélyen, viszonylag könnyen elérhetőek.”
„Kutyával és hangdetektorral is keresik a túlélőket, tudnak kommunikálni azokkal, akik ott vannak a romok alatt. Laci azt mondja, hogy hihetetlen, hogy mindenhonnan hangokat hallanak.” Az azonban csak az első fázis, hogy megtalálnak valakit, utána ki is kell emelni az illetőt. Tímea azt az információt kapta férjétől, hogy sajnos kevés a helyszínen a munkagép, amelyek a romok eltakarításában segíthetnének, ez pedig megnehezíti a dolgukat: „Ez lelkileg is nehéz lehet. Találtak egy hölgyet, akinek hallották a hangját, és a kutyák is jelezték, hogy ott van valaki, látták is, hogy az illető deréktól fölfelé beszorult, kommunikálni is tudtak vele, de van, akit nem tudnak kiszedni, hiába találják meg, mert nincsenek ott a munkagépek. Erre vannak modern és profi kézi eszközeink, de egy 10 emeletes épület romjainak az eltakarításához, elemeléséhez munkagépekre is szükség volna, még ha kockázatos is a művelet.”
Vállalnak kockázatot, de óvatosak
Maga az emberek kiemelése is számos kockázatot rejt magában. „Nem tudod, milyen statikailag az épület, fogalmad sincs, hogyan omlott össze, nem tudod, mire lépsz, hogy az, amire lépsz, stabil-e vagy továbbszakad alattad, vagy éppen fölötted fog valami leszakadni” – magyarázta Balázs-Vidáts Tímea. „Én annak örülük nagyon, hogy nincs senki más azon a romon, ahol ők vannak. Laci szakmai tudása annyira magas szintű, hogy tudom, hogy nem fognak ostobaságot csinálni.” Hozzátette: amikor bekúsznak valakiért egy szűk lyukba, vagy behatolnak az összedőlt épületbe, akkor kollégáik közül ketten-hárman figyelnek kívülről, és ha bárki rezgéseket érzékel, azonnal szól társuknak.
A végkimerülésig dolgoznak
Tímea elmondta, hogy egy mentőkutya legfeljebb 4-5-6 órán át dolgoztatható egyfolytában, de eközben meg kell állni velük pihenni, hiszen mentálisan kimerülhetnek, hogy mikor, „kutyafüggő”. A kárhelyszínen a legtapasztaltabb kutya Zulu, egy nyocéves németjuhász, aki a gazdájával dolgozik.
A kollégái azonban nem állnak le, „ahogy ismerem őket, a végkimerülésig végzik a dolgukat, már csak amiatt is, mert egy hasonló katasztrófa esetén az első 24, 48, esetleg 72 órában van a legnagyobb esély túlélőket találni”. Ilyenkor nem alszanak túl sokat, legfeljebb néhány órára dőlnek le, és váltásban dolgoznak. A munkatársak egy busszal közlekednek a bázis és a kárhelyszín között, van, aki a bázison pihen. „Nincs megszabva, hogy óránként, kétóránként cserélni kell, ismerem a kollégáimat, valószínűleg csak akkor váltanak, ha már nagyon elfáradtak.”
Az itthon maradó családtagok azért aggódnak
Kérdésünkre, hogyan viselik az itthoniak azt, hogy szerettük ilyen veszélyes helyszínen dolgozik, Tímea azt mondta: habár ő jól viseli ezt az érzést, tartania kell a lelket azokban a családtagokban, akik nem vesznek részt mentésben, de hozzátartozójuk most Törökországban segít. Ezt nehezíti, hogy szinte lehetetlen elérni az ott dolgozókat, mert az internetszolgáltatás akadozik, és térerő is hol van, hol nincs. Ő is csak 1-2 perceket tud beszélni a férjével néhány óránként.
„Mi ezekért a pillanatokért dolgozunk, hogy segíthessünk másokon”
Ő maga nem érez félelmet, mivel tisztában van azzal, mi zajlik ilyenkor a terepen, és szíve szerint ő is ott lenne, de ezt most nem tette lehetővé, hogy kutyája – aki szintén mentőkutya, Lora – műtét utáni rehabilitációja zajlik jelenleg. „Nem aggódom egy pillanatra sem. Hiszek a férjem tudásában, és tudom, hogy a kollégáim is maximálisan odafigyelnek. Nem fognak olyasvalamibe belemenni, amivel a saját vagy a kutyájuk testi épséget veszélyeztetik. Nyilván van bennem egy egészséges aggódás, de félelem meg féltés abszolút nincsen. Sokkal erősebben doglozik bennem az, hogy csinálják, és szedjenek ki minél több embert. Lehet, hogy furcsán hangzik, és félve merem kimondani: mi ezekért a pillanatokért dolgozunk, hogy eljussunk ilyen helyszínekre, és segíthessünk másokon…”