A Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány kezdeményezésére, az Akela Kutyás Sport Egyesület magas színvonalú, térítésmentes felnőttképzést indított Állatotthon-vezető és telephelyvezető, valamint Ebrendész és állatgondozó területeken.
Az ösztöndíjprogramra csaknem háromszoros volt a túljelentkezés, ezért az első turnus létszámát bővítették és egy második körös képzést is meghirdettek, melyen további 30-30 fő vehet részt. Az ösztöndíjprogramban részt vevő szakemberekkel végzett munkáról, a túljelentkezés okairól és a várható szemléletváltásról beszélgettünk Angyal Zsolttal az Akela Kutyás Sport Egyesület vezetőjével.
– Az állatvédelmi munka jelentős része ma is civileken és önkénteseken nyugszik. Szakemberként hol látod a legnagyobb hiányt a gyakorlati tudásban?
Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a képzésben nem pályakezdőkkel dolgozunk. Az állatotthon- és telepvezetői programban olyan szervezetek vesznek részt, amelyek mögött sok esetben több tíz év tapasztalat áll, rengeteg nehéz helyzettel, esettel, kudarccal és megoldással. A legnagyobb kihívás ezért nem az alapok átadása, hanem a meglévő tudás összegzése és rendszerezése. Egy olyan szakmai közösséget kell megszólítani, amely már „benne él” az állatvédelemben, és éppen ezért fontos, hogy egységes szempontrendszer, jogi és szakmai alapok mentén tudjanak tovább dolgozni.
– Miben más azokat képezni, akik már évek óta a terepen dolgoznak, mint azokat, akik most ismerkednek az állatvédelem világával?
Óriási a különbség. Ezek a résztvevők sokkal célzottabb, szakirányú kérdésekkel érkeznek, amelyek közvetlenül a mindennapi munkájukból fakadnak. Ismerik a „kutyázás csínját-bínját”, és pontosan ezért jelent pozitív értelemben kihívást velük dolgozni: nagyon magas szintű, konkrét problémákra keresnek válaszokat. Sok esetben saját tapasztalataikat is behozzák a képzésbe, megosztják, milyen viselkedésformákkal találkoznak nap mint nap, mi okoz nehézséget számukra, és ezekre együtt próbálunk magyarázatot, megoldási irányokat találni.
– Az állatotthonok és ebrendészeti telepek működtetése egyszerre szakmai, jogi és emberi feladat. Hol jelentkeznek a legnagyobb nehézségek?
Nagyon hamar előkerülnek a fajták és a fajtakeveredések kérdései, ezért ez már az első alkalmak egyik központi témája volt. A valóságban ugyanis ritkán találkozunk fajtatiszta kutyákkal, mégis szükség van egyfajta fajtaspecifikus iránytűre, amely segít értelmezni az ösztönös viselkedéseket. Különösen gyakori kérdés, hogy keverék kutyáknál mely ösztönök jelennek meg dominánsabban, és miért. Emellett folyamatos kihívást jelent a jogszabályi megfelelés, például a karanténszabályok betartása, amely az állatotthonok mindennapjait alapvetően meghatározza.
– A gyakorlati alkalmak milyen területekre fókuszálnak?
Két nagy irány különül el. Az ebrendészeti képzésnél hangsúlyos az állatok biztonságos befogása, ellátása, gyógyszerezése, a félős vagy mentett kutyákhoz való szakszerű közelítés. Nagyon fontos része a képzésnek az elsősegélynyújtás is, hiszen a terepen gyakran találkoznak sérült állatokkal, ahol az azonnali beavatkozás életmentő lehet. Ugyanakkor nem csak az orvosi oldalról beszélünk: legalább ilyen fontos a lelki rehabilitáció, az, hogy egy kutyát hogyan lehet később családi környezetbe beilleszteni.
Az állatotthon- és telepvezetők esetében ezzel párhuzamosan a jogi megfelelés, a dokumentáció, az örökbefogadási szerződések, a csapatirányítás és a kommunikáció – beleértve a közösségi médiát is – kerül előtérbe.
– A jelentkezések száma messze meghaladta a férőhelyeket. Meglepetés volt ez?
Pozitív értelemben igen. Azt tapasztaltam, hogy az állatvédő szervezetek rendkívül tudatosan és alázattal állnak a munkájukhoz. Nagyon erős bennük a tanulási igény, nem az a hozzáállás jellemző, hogy „mindent tudunk”. Fejlődni akarnak, megosztani a tapasztalataikat, naprakészek maradni – különösen azért, mert a jogszabályi környezet és a kutyák viselkedésével kapcsolatos ismeretek is folyamatosan változnak. Ez szakmailag kifejezetten örömteli.
– 2026-ra már 120 fő részesülhet ösztöndíjban. Milyen változást hozhat ez a gyakorlatban?
Egyértelműen szemléletformáló hatást várok. A meglévő tudás rendezettebbé válik, és olyan szempontok kerülnek fókuszba, amelyekre eddig kevesebb figyelem jutott: mely kutyákat lehet együtt tartani, hogyan jelennek meg a pótcselekvések, miként lehet ezeket megelőzni vagy kezelni, milyen befogási technikák alkalmazhatók biztonságosan. Emellett magas szintű elsősegély-ismeretekkel is gazdagodnak, amelyeket azonnal használni tudnak a terepen. Hosszú távon ez nemcsak a kutyák, hanem az emberek biztonságát és a teljes állatvédelmi rendszer működését is javítja.
Ezt olvastad már?
Március 22-ig lehet jelentkezni a legújabb állatvédelmi pályázatra
Magyar Állatvédelem