Fájó szívvel búcsúzik a Tatabányai Mentőállomás csapata attól a négylábú társuktól, aki négy éven át volt jelen az életükben – csendesen, szeretettel, és sokkal nagyobb hatással, mint azt bárki gondolta volna.
Guszti, a mentőállomás macskája ötödik életévében, betegség következtében hunyt el. A hírt mély megrendüléssel osztotta meg az állomás közössége, akik saját családtagként, barátként és lelki támaszként szerették őt.
„Ő nem tudta, de mi sokkal többet kaptunk tőle, mint ő tőlünk” – írják a mentősök a búcsúposztban.
Egy reggeli váltással kezdődött minden
Guszti négy évvel ezelőtt, egy hűvös reggelen jelent meg a mentőállomás udvarán. Nem kérdezett, nem könyörgött – egyszerűen csak ott maradt, és ezzel örökre belépett az ott dolgozók szívébe. Ő választotta őket, és a mentősök is azonnal elfogadták, mintha mindig is közéjük tartozott volna.
Azóta Guszti ott volt minden pihenőben, minden műszak után, csendesen figyelte a sürgés-forgást, és jelenlétével megnyugvást adott egy olyan munkahelyen, ahol nap mint nap életek forognak kockán.
Túlmutatott a házi kedvenc szerepén
Guszti nemcsak cicaként, hanem lelki segítőként is fontos része volt az állomás mindennapjainak. Egy-egy nehéz nap után ő volt az, akihez oda lehetett ülni, akihez szólni sem kellett – elég volt megsimogatni, és az ember máris jobban lett.
A mentősök közös gondoskodással nevelték, etették, figyeltek rá – ahogy az egy igazi csapattaggal illik.
Köszönet a segítségért
A Tatabányai Mentőállomás ezúton is köszönetet mond a tatai Tappancs Állatorvosi Rendelőnek, akik mindent megtettek Gusztiért, ameddig lehetett. Az orvosi gondoskodás és a szeretet kéz a kézben kísérte őt utolsó napjaiban.
Egy csendes hős emléke
Guszti távozása űrt hagyott maga után. Ő azok közé a csendes hősök közé tartozott, akik nem szavakkal segítenek, hanem jelenlétükkel. Akik nem kérnek semmit, mégis mindent adnak. Az ő emléke mostantól is ott él a Tatabányai Mentőállomás udvarán, falai között – és az ott dolgozók szívében.
A poszt alatti kommenben így búcsuznak a mentők:
„Guszti a mentőállomásunk udvarán két nagy nyugodalmat és védelmet nyújtó fenyő alatt talált végső nyughelyet. A lelke viszont velünk marad örökre!”
Nyugodj békében, Guszti. 
Magyar Állatvédelem