Az idők során a farkasok és a kutyák kapcsolatában számos elmélet született mind a közös ősről, mind az emberrel való kapcsolat kiépüléséről: kedvelt kutatási terület, ahol évről évre jelennek meg az újabb részletek és elméletek. A 24.hu Dr. Kubinyi Enikő etológussal, az ELTE Etológiai Tanszék tudományos főmunkatársával beszélegett a kutya, a farkas és az ember kapcsolatáról. Ebből a beszélgetésből idézünk.
„A farkastól való származás ma már egyértelműen igazolható, de még nem sikerült beazonosítani azt az ősi farkascsoportot, amiből a kutyák kialakultak. Kapcsolatunk jó 25 ezer éve kezdődött, és valószínűleg a kutya kezdeményezte.
A kutya (vagyis farkas) és ember barátságának datálásához, a genetikai vizsgálatok nagy szórással, 20-40 ezer évvel ezelőttre teszik a kezdetet, ha ennél pontosabban akarunk fogalmazni, az etológus inkább 25 ezer évet javasol. Hosszú folyamatról beszélünk, eleinte sokáig szabadon éltek mellettünk, jöttek-mentek, rengeteg „vérfrissítés” érkezhetett a vadonból.
A nagy változás a mezőgazdaság megjelenéséhez, az emberek letelepedéséhez, az első civilizációk születéséhez köthető: nagyjából 14 ezer éve az ősi farkas kutyaszerűvé vált. Akárcsak mi a szakmák terén, úgy négylábú társaink is specializálódtak: egyesek továbbra is a vadászatokon segédkeztek, mások már inkább területet, csordát őriztek vagy tereltek. Fontos, hogy ekkor még – és egészen az 1800-as évekig nem – nem igazán különültek el fajták, mert a kutyákat funkciók szerint szelektálták.
Tizennégyezer évvel ezelőtt megváltozott a kutyák külseje is: testük kisebb lett, pofájuk rövidebb, szemfogaik mérete csökkent. Régészeti leletekben az ilyen maradványok már egyértelműen kutyára utalnak
– fogalmaz Kubinyi Enikő, és hozzáteszi: ez is hosszabb folyamat eredménye volt, nem úgy kell elképzelni, hogy egy farkas egyszer csak „kutyát szült” 14 ezer éve, és onnantól kezdve ilyenek kerülnek elő az ásatásokon. A „kutyává válás” egyébként fontos belső változásokat is előidézett, csak a példa kedvéért a farkasnál hatékonyabban tudják hasznosítani a szénhidrátokat – ez a táplálék volt többségben a letelepedett ember mellett.”
A teljes interjú EZEN a linken található.