A kutatók rájöttek arra, hogy a harkály kopácsolását és az énekesmadarak énekét hasonló agyi struktúrák irányítják, és arra szolgálnak, hogy kijelöljék a területüket és magukhoz vonzzák társaikat.
A PLOS Biology folyóiratban a múlt héten megjelent új tanulmány megállapította, hogy a harkály dobolását és az énekesmadár énekét a madarak agyában hasonló speciális struktúrák szabályozzák, amelyek más nem éneklő madarakban nem találhatók meg. A kutatók szerint mindkét viselkedés ugyanazt a célt szolgálja, hogy
az állatok kijelöljék a területüket és magukhoz vonzzák a társaikat.
„A fakopáncsok úgy kopácsolnak, ahogyan az énekesmadarak énekelnek” – mondta Matthew Fuxjager evolúcióbiológus, akinek a kutatása rámutatott arra is, hogy a harkályok akkor is kopognak, ha udvarolnak.
Ausztrália kivételével minden kontinensen találhatók meg fakopáncsok, összesen több mint kétszáz harkályfaj él a világon. Mindegyikükben közös, hogy rövid sorozatokban,
meghatározott ritmusokkal és sebességgel kopácsolnak, attól függően, hogy mit szeretnének „mondani” és kivel akarnak kommunikálni.
A kopogásnak a kommunikáció mellett más előnye is van, hiszen a fakopáncsok így keresnek ehető rovarokat a fában és így készítenek üregeket a fatörzsben a fészekrakáshoz. Amikor azonban élelmet keresnek vagy fészekrakási céllal kopácsolnak, az ütések sokkal lassabban ismétlődnek.
magyarallatvedelem.hu