A 2000-ben végzett felmérések alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) magyarországi állománya az elmúlt évtizedben emelkedésnek indult. Míg 1996-ban 150-200 párra volt tehető a fészkelő fekete gólyák száma, 2000-ben 250 párról biztosan tudtunk. A fekete gólya köréről a Hortobágyi Madárkórház számolt be.
Ennek okai részben a folyamatos védelmi tevékenységre, részben az ország területén a kutatások kiterjesztésére, részben pedig egyéb tényezőkre vezethetők vissza.
A fekete gólya Nyugat-Európában a Pireneusi-félszigeten, Franciaországban, Belgiumban, Németországban fészkel, és állománya ezeken a területeken növekszik. Újabban látványosan terjeszkedik Ausztriában, s a Kárpát-medencétől északra Szlovákia, Csehország, és Lengyelország területén is. Kelet-Európában Szentpétervár szélességi körétől délre fordul elő, az Urál, a Kaszpi- és a Fekete-tenger által határolt területen.
A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol – részben az élőhelyek tönkretétele miatt – létszámában csökkenő tendencia mutatható ki. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon a középhegységi és dombvidéki, valamint a síkvidéki folyó menti erdeinkben egyaránt fészkel.
Az utóbbi években elszórtan a Duna–Tisza-közi hátságon is ismertté vált fészkelése. Leginkább az erdőkben csendesen folydogáló patakokban, tocsogókban, vagy az erdők övezte tavak mentén keresi táplálékát. Követi a patakok folyását, s a mederben gázolva szedegeti össze az apró halakból, békákból, rovarokból álló táplálékát. A tavakban akár hasig a vízbe gázolva, a csőrével tapogatva vadászik apró halakra és egyéb élőlényekre. Néha a folyók mentén a zátonyokon sétálva keresi táplálékát.
A Madárkórházban épült fel a fekete gólya
Egy példány tavaly augusztus végén került be a Hortobágyi Madárkórházba legyengülve Kisújszállás mellől. Mire sikerült megfelelő állapotba és jó kondícióba hozni, addigra már október lett, ezért ott telelt a Madárkórházban.
A fekete gólyát március 15-én a fehér rokonaival együtt sikerült szabadon engedni, előtte kapott egy színes gyűrűt, ami alapján távolról is jól beazonosítható. Azóta a Madárkórháztól délre egy halastó, és a folyó mentén figyelték meg több alkalommal is. A megfigyelések során jól látható volt, hogy a madár teljesen egészséges, jól repül, táplálkozik. Mivel még fiatal, így a költéssel várni kell, addig még legalább egy vonulás vár rá.
Hortobágyi Madárkórház – Magyar Állatvédelem