Herman Ottót sokan természetkutatóként, zológusként ismerik, kevesen tudják azonban, hogy már egészen fiatalon tenni akart a magyar szabadságért.
Herman Ottó számára politikusként, tudósként fontos volt az állatok tisztelete és szeretete, komoly kutatómunkát végzett a madarak, a halak és a pókok körében is. Legnépszerűbb műve is ehhez kapcsolódik, A madarak hasznáról és káráról című könyve több kiadást is megélt. Később megalapította az Aquila madártani folyóiratot, majd a Magyar Ornitológiai központot.
De nem csak a természettudomány érdekében végzett munkája miatt méltó az elismerésre, hanem hazaszeretetéért is.
A forradalom lángja Herman Ottó szívét is felpezsdítette
A fiatal Ottó mozgalmas fiatalkort tudhatott magáénak. Fiatalkori éveit alapvetően meghatározta a tény, hogy 12 évesen a miskolci evangélikus algimnázium hallgatója lesz, itt tanul meg az addig csak németül beszélő kiskamasz magyarul. Az intézmény egykori hallgatója volt Vásárhelyi Pál és Kossuth Lajos miniszterelnöke, Szemere Bertalan is.
Nem csoda, hogy a hazaszeretet, a szabadság iránti vágy, a forradalmi hevület az intézmény falai között elementáris erővel hatott rá.
Herman Ottó pedig gondolt egyet és a tettek mezejére lépett azt követően, hogy a márciusi ifjak fellobbantották a szabadság lángját. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését követően az alig 13 éves fiatal katonának jelentkezett. Azt hallotta ugyanis, hogy a tüzérségnél fiatalabb fiúkat is felfogadnak ágyútisztogatónak. Egy barátjával megszökött otthonról, hogy a szabadságharc katonája lehessen,
Herman Ottó két kezével akart harcolni a hazáért.
A harc helyett maradt a düh és a fájdalom
Nem sorozták azonban be. Egyrészről túl fiatal volt, és az apja írásbeli beleegyezésére lett volna szükség a katonai szolgálat megkezdéséhez. Másrészről pedig az igen vékony testalkatú fiúk már ekkor komoly egészségügyi problémákkal küzdött. Gyermekkori gyakori megfázásai miatt a hallása nagyon megromlott.
Az, hogy nem vehetett tevékenyen részt a magyar szabadság kivívásában, drámai hatással volt a fiatal Herman Ottóra.
Egyszerre elment a kedve a tanulástól az addig igen tehetséges diáknak. A világosi fegyverletétel pedig még inkább feldühítette. Ahogyan azt Kiss József, Herman Ottó élete és munkássága című könyven is megírta, , “tehetetlen dühében kioson a kocsiszínbe, ahol az osztrák alakulatok trénkocsijai voltak apja őrizetére bízva, és fűrésszel próbálja megrongálni azok küllőit, amit apja az utolsó pillanatban akadályoz meg.”
Később azonban mégis visszatalál a tudományhoz, bár diplomát sosem szerzett. Mégis azzá vált, akire ma is a hazáját haláláig szerető polihisztorként és zoológusként emlékezünk és akit akit joggal nevezhetünk az első magyar állatvédő politikusnak is.
Magyar Állatvédelem