Minden kutya más. Nemcsak küllemében, hanem ösztöneiben, temperamentumában és abban is, hogyan fárasztható le testileg és mentálisan.
Vannak fajták, melyek naponta több kilométeres sétát igényelnek, mások pedig inkább szellemi kihívásokra vágynak. De mit jelent pontosan az, hogy „ösztönvezérelt fajta”? Miért fontos a mentális lefárasztás, és hogyan kerülhetjük el a viselkedési problémákat, ha kutyánkban túltengenek az ősi ösztönök? Erről beszélgettünk Angyal Zsolt kutyaviselkedés-szakértővel.
– Mennyire meghatározóak a fajtaösztönök egy kutya viselkedésében, és mit jelent pontosan az, hogy „ösztönvezérelt fajta”?
Nagyon is meghatározóak. Amikor kutyát választunk, fontos tudnunk, hogy milyen típusú állat kerül hozzánk. Egy tenyészetben már kölyökkorban látszanak az ösztönbeli különbségek, hiszen szemmel láthatóan vannak bátrabb, határozottabb, és vannak visszafogottabb egyedek. Az úgynevezett kölyökteszt segít megmutatni, melyik kölyök ösztönerősebb a testvéreinél.
A fajtaösztönöket alapvetően a genetika határozza meg. Érdemes megnézni, milyen munkát végeztek a szülők, a nagyszülők, hordozzák-e a fajtára jellemző viselkedésmintákat. Ha például egy pásztorkutyát választunk, az akkor fog igazán kiegyensúlyozottan viselkedni, ha olyan feladatot vagy elfoglaltságot adunk neki, amelyben érvényesítheti az őrző vagy terelő ösztöneit.
– Miben különbözik például egy border collie és egy mopsz napi igénye? És itt most nem csak a mozgásigényre gondolok, hanem a szellemi terhelésre is?
Hatalmas a különbség. Vegyünk két pásztorkutyát: a border collie és a kaukázusi juhász egyaránt a pásztorkutyák családjába tartozik, mégis teljesen más ösztönrendszerrel működik. A kaukázusi juhász őrzőkutya. Nála a zsákmányszerző ösztönt kifejezetten visszafogták, hiszen egy nyájban, ha megszületik egy borjú és sírni kezd, a kutya nem tekinthet rá zsákmányként. Az ő feladata, hogy a nyáj mellett maradjon, védelmezze azt, ne pedig üldözze. A falkában való együttműködés is alapvető fajtatulajdonsága: ha egy kaukázusi juhász nem képes csoportban dolgozni, akkor nem mutatja a fajtaspecifikus viselkedést.
A border collie ezzel szemben terelőkutya, mely folyamatosan az ember utasításaira figyel. Kiemelkedően intelligens, gyorsan tanul és nagyon érzékeny. A munkavonalas border ösztöne erősebb, ha haszonállatokkal találkozik, azonnal felveszi a terelő testtartást. A show-vonalból származó egyedeknél viszont gyakran előfordul, hogy a küllemre tenyésztés miatt gyengébb az ösztönkészletük, ők nagyszerű családi kutyák, de a munkában kevésbé ösztönerősek.
– Mit értünk mentális lefárasztás alatt, és miért ugyanolyan fontos ez, mint a fizikai fárasztás?
A kutyát három szinten kell lefárasztani: fizikailag, mentálisan és fajtaspecifikusan.
A fizikai fárasztás a mozgásról szól: séta, futás, játék. A mentális fárasztás a gondolkodtatás, figyelem, problémamegoldás. A fajtaspecifikus lefárasztás pedig az ösztönök kontrollált kielégítése.
Ha például van egy német juhászom, és rendszeresen sétálunk az erdőben, kielégül a vándorlás élménye és a szociális kapcsolódás iránti ösztöne. De ha a kutyában erős a zsákmányszerző ösztön, és ezt nem vezetem le megfelelően, akkor pótcselekvések jelenhetnek meg, például elkezd tárgyakat hurcolni, rágni, szétkapni. A kielégítetlen ösztön hosszú távon viselkedési problémává válhat.
A keverék kutyáknál ez még bonyolultabb, mert náluk a genetikai örökség „összekeveredik”. Egy terrier–border collie keverék például lehet egyszerre határozott más kutyákkal, de érzékenyebb az emberekkel szemben. Ahogy nő, ezek a tulajdonságok felváltva kerülnek előtérbe, ezért a gazdinak mindig figyelnie kell, épp melyik ösztön dominál.
– Milyen típusú feladatok segíthetnek az ösztönök kontrollált levezetésében?
Szerencsére ma már sok olyan kutyás sport létezik, amely lehetőséget ad az ösztönök egészséges levezetésére. A frizbi, a flyball, az agility, vagy akár az IGP is kiválóan alkalmas arra, hogy a kutya egyszerre dolgoztassa a testét és az elméjét. Továbbá vannak olyan kutyaiskolai, zsákmányszerző ösztönre épülő gyakorlatok, amik játékosan ki tudják elégíteni az ösztönét. Ezekben a tevékenységekben a kutya a természetes hajlamait, így a zsákmányhajtást, a követést, a koncentrációt szabályozott körülmények között élheti meg.
– Miből ismerheti fel a gazdi, ha a kutyája nincs megfelelően lefárasztva?
A figyelemfelkeltő viselkedésekből. A kutya nyüszít, ugat, túrja a kertet, rágja a bútorokat. Ezek nem „rosszaságok”, hanem annak a jelei, hogy a kutyában felgyűlt energia nem tud levezetődni. A gazdinak ilyenkor fel kell ismernie, hogy a viselkedés mögött nem rosszindulat, hanem kielégítetlen szükséglet áll. Ha napi rutinba építjük a mozgást, a tanulást, a játékot és a pihenést, ezek a problémák megszűnnek.
Persze az is fontos, hogy tudjuk, miből ered a viselkedés: a fizikai levezetés hiányából, a gazda–kutya kapcsolat egyensúlytalanságából, vagy a fajtaösztön kielégítetlenségéből. Ha ez utóbbi az ok, akkor a gazdinak különösen oda kell figyelnie. Egy ösztönerős kutyánál például nem mindegy, milyen helyzetekbe visszük. Volt olyan bull típusú kutya, aki évekig tökéletesen viselkedett, de egyetlen negatív élmény elég volt ahhoz, hogy bekapcsoljon benne az ösztön, és minden más kutyát ellenségként kezdjen kezelni. Ez nem nevelési hiba, ez ösztönkérdés. És ha egyszer aktiválódik, már nem mindig visszafordítható.
Ezért is fontos megérteni, hogy nem minden kutyás probléma oldódik meg a tanítható viselkedésekkel, sokszor az ösztönök dolgoznak a háttérben. A gazda feladata, hogy ezt felismerje, és megfelelő, kontrollált keretek között biztosítsa a kutya számára a testi-lelki lefárasztást, mert csak így lesz kiegyensúlyozott, boldog és együttműködő társa az embernek.
Magyar Állatvédelem
