Látványos „összecsapásoknak” lehetnek tanúi azok, akik a Fővárosi Állat- és Növénykert India-háza mögötti manulkifutónál járnak. Első pillantásra úgy tűnhet, mintha Lucy és kölyke, II. Borisz komoly harcot vívnának, valójában azonban a játékos birkózás a tanulás és a fejlődés fontos része.
A természetben a fiatal manulok is hasonló módon sajátítják el mindazokat a készségeket, amelyekre később az önálló élet során szükségük lesz.
A játék a legjobb iskola
Lucy türelmesen vesz részt a kölyök játékában, miközben II. Borisz szinte minden nap újabb kihívások elé állítja magát.
A játékos birkózások során fejlődik az egyensúlyérzéke, javul a mozgáskoordinációja, erősödnek az izmai, és egyre gyorsabbá válik.
Ezek a „csaták” valójában komoly felkészülést jelentenek a későbbi vadászathoz, hiszen a kölyök ilyenkor gyakorolja a lopakodást, az ugrást és a zsákmányszerzéshez szükséges mozdulatokat.
Minden nap bátrabb
II. Borisz napról napra magabiztosabban fedezi fel környezetét, miközben édesanyja folyamatosan figyelemmel kíséri és támogatja fejlődését.
Az ilyen anya–kölyök kapcsolatnak fontos szerepe van abban, hogy a fiatal állat később sikeresen boldoguljon önállóan.
A manul, más néven pusztai macska (Pallas-macska), Közép-Ázsia hegyvidéki és sztyeppi területein él. Rendkívül sűrű bundája segít átvészelni a zord teleket, emellett lapos arca és alacsonyan elhelyezkedő fülei kiválóan alkalmazkodtak a rejtőzködő életmódhoz.
Bohus inkább távolról figyel
Miközben Lucy és II. Borisz együtt töltik a napokat, Bohus, a kifutó kandúrja nyugodtabb szerepet kapott.
A közönség elől elzárt helyéről szemléli az eseményeket, és úgy tűnik, egyáltalán nem bánja, hogy az eleven kölyök minden energiájának lekötése az anya feladata.
A látogatók számára azonban éppen ezek a játékos pillanatok jelentik az egyik legkedvesebb élményt, hiszen testközelből figyelhetik meg, hogyan készül fel egy kis manul az önálló életre.
Magyar Állatvédelem