Dr. Vetter Szilvia Phd. állatvédelmi jogi oktató, kutató, állami kommunikációs szakember, író. Az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központjának tanszékvezetőjével szakmai életútjáról, a magyarországi állatvédelem mai helyzetéről, a felelős állattartás edukációjáról, a világ első Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Indexéről és az „Anya! Ugye, megtarthatom?” című mesekönyvéről is beszélgetett a Greendex.
Hogyan kezdődött az állatok iránti szeretete?
Kisgyermekkoromtól kezdve lelkesedek az állatokért. Édesapám, aki biológusként az Állatorvostudományi Egyetemen töltötte a pályája nagy részét, szenvedélyesen szereti a hivatását, s ez a szakmai elhivatottság rám is ösztönzően hatott gyermekként. Korai olvasmányélményeimre emlékezve, Gerard Durrell és James Herriot művei, az életigenléssel egybekötött élővilág-szeretet, egyszerűen lenyűgöztek. Sokáig állatorvos szerettem volna lenni, de a pályaválasztás időszakában a történelem és Beöthy Zsófia tanárnőm hatása alá kerülve a magyar irodalom iránti érdeklődésem is felerősödött, így végül a jogi egyetemet választottam. Az állatok iránti vonzalom azonban máig megmaradt. Van egy erős belső hajtóerőm, amely ebbe az irányba visz. Csodás párom, családom van, mindenben támogatnak. Tudom, hogy kell néha türelem hozzám…
(…)
Ma már tudományos kutatások igazolják azt is, hogy az állatkínzás összefügg az emberek elleni erőszakkal.
Valóban, erre sajnos a sorozatgyilkosok esetei a leglátványosabb példák, de „kisebb mértékben” ugyanúgy működnek az összefüggések.
Az általam ismert elkövetők döntő többségének a profiljában megtalálható az állatkínzás mint korai bűncselekmény. És nem csak külföldön.
Sok évtizeddel ezelőtti magyarországi eset a „nikotinos hölgyé”, aki mielőtt a férjét megmérgezte, a kutyáján próbálta ki, hogy hatásos-e a szer. A martfűi rém és Jancsó Ladányi Piroska magyar nekrofil sorozatgyilkos is macskák kínzásával kezdte, mielőtt nők ellen fordult. A világ leghíresebb „rémei”, Ted Bundy vagy Jeffrey Dahmer is állatkínzó volt, mielőtt emberekre támadt. Mindez összefügg a gyermekkori traumákkal és bántalmazásokkal is. A traumatizált embereknél sokszor folytatódik a minta, ők is a gyengébb ellen fordulnak, hogy frusztrációjukat levezessék. Ennek a hierarchiának az alján pedig az állatok a legvédtelenebbek. Ha az „erőszaksorozatot” az állatbántalmazásnál meg tudjuk állítani, számos emberéletet meg tudunk menteni. Erről a nézőpontról nemrégiben készítettem egy rövid animációt is.
A teljes interjú IDE KATTINTVA érhető el.