A hódok tevékenysége kánikulai napokban akár 3-4 Celsius fokkal is csökkentheti a léghőmérsékletet a környéken. Ráadásul ezeknek a visszaduzzasztott hódtavaknak a vízvisszatartási hatása is jelentős mértékben megmutatkozik a környező kaszálók, gyeptársulások is igényelte talajvízszintben is – hívta fel a figyelmet a Bükki Nemzeti Park bejegyzésében.
Magyarország területére az 1990-es évek elején Nyugat-Európából indult a hódok természetes visszatelepülése. Ezt követően egyre több helyen észlelték nyomait, vagy látták az állatokat a Duna, Mura, illetve a Rába folyók mentén. Napjainkra gyakorlatilag hazánk minden jelentősebb vízfolyására eljutott ez a rágcsálófaj. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén először 2013-ban figyeltek meg olyan hódokat, amelyek a Tiszáról úsztak fel a Zagyva-folyón, és fokozatosan megtelepedtek a hegyvidéki, hegylábi vizes élőhelyeken.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság úgy fogalmazott, hogy ha a hódcsaládok jönnek, akkor azok fákat rágnak és gátat építenek. Ez az átlagembernek is feltűnik, sok esetben a rosszallását vívja ki. Rágnak, mert a téli ínséges időszakra földközelbe, elérhetővé szeretnék tenni a lombkoronában található rügyeket, zsenge kérgeket. Amennyiben pedig nincs a víz közelében, kellő mennyiségű bokorfüzes vagy egyéb alacsony lombozatú cserje, kénytelenek a magasabb fáknak nekiesni éles fogaikkal. Jó hír a galériaerdőkért aggódóknak, hogy ezek az állatok még véletlenül sem távolodnak el a vízparttól 15-18 méteren túlra, tehát legrosszabb esetben is csak ezt a keskeny fásszárú sávot rághatják meg.
Ha pedig építenek is, valódi hód-duzzasztóműveket raknak össze mérnöki precizitással. Ennek oka az, hogy meg kell emeljék annyira a vízszintet, hogy a kotorékuk, vagy váruk bejárata mindig vízszint alatt legyen, hiszen csak így tudják észrevétlenül és ezáltal védetten megközelíteni az otthonukat. Ugyanakkor ezekben az állóvizű “tavacskákban” megtelepszenek a különböző vízinövények, hínárfajok, amelyek biztos táplálékbázist biztosítanak számukra az év nagy részében. Magyarán, ha a gátjaikat részben vagy egészben elbontanánk, azzal csak fadöntésekre kényszerítenénk az ott maradó állatokat – írták.
Mert ha oda a kamra, akkor máshonnan kell táplálékhoz jutni. A hódok által készített “tavacskák” mindezeken túl egyedi ökoszisztémákat hoznak létre, amelyek nagyon sok vízi és vízközeli életmódot folytató, sok esetben védett vagy fokozottan védett állatfajnak biztosítanak megtelepedési és megélhetési lehetőséget.
Puhatestűek, ízeltlábúak (köztük védett rákfajok, szitakötőfajok), halak (például gébek, pócok, de adott esetben a fokozottan védett lápi pócok), kétéltűek, hüllők, vízparton szedegető és vízben vadászó madarak, vagy emlősök (például vízicickányok) egyed- és fajszáma is jelentős mértékben megemelkedik ezekben a vízterekben. A hódok tevékenysége tehát kánikulai napokban akár 3-4 Celsius fokkal is csökkentheti a léghőmérsékletet a környéken. Ráadásul ezeknek a visszaduzzasztott hódtavaknak a vízvisszatartási hatása is jelentős mértékben megmutatkozik a környező kaszálók, gyeptársulások is igényelte talajvízszintben is – közölte bejegyzésében a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.
(Forrás: BNPI, Kép: telepaks.net, magro.hu)
Magyar Állatvédelem