Napi tíz-tizenkét órában, huszonkét napon keresztül, a legrosszabb őszi időjárási körülmények között készítette Varjas Judit a tapolcai Halas Lépcsőt, ami az ország egyik legszebb street art alkotása lett.
A napokban átadott látványos utcai alkotás elkészítéséről és az őt körülvevő szeretetről beszélgetett a Lelépő a csupaszív alkotóval, akinek a munkájáért tényleg csak rajongani lehet.
2016-ban alkottad meg a Halas Lépcsőt, ami az elmúlt hat évben Tapolca egyik fontos látnivalójává vált. Hogyan készültek az eredeti tervek és ezeket mennyiben volt szükséges most átalakítani a megújulás előtt?
A 2016-os terveimben három koi ponty felfestése szerepelt. A megbízást a tapolcai városvezetéstől kaptam. Ennek elkészítése tizenhat és fél napot vett igénybe. Ezúttal is szerettem volna a Halas Lépcső jelleget megtartani, hiszen így vált ismertté, de szerettem volna még részletesebben kidolgozni, szerettem volna az oldalfalakat és a lépcső előtti, illetve alatti teret is belevonni az alkotásba.
A három koi ponty helyét, két színes koi váltotta fel, melyet a sajátos “varjasjuditos”, kacskaringós hullámaim öleltek körbe.
Az oldalfalakra a Malom-tóra jellemző hínárokat festettem fel. Illetve a felső részbe egy nagy tavirózsát álmodtam meg.
Mi a legfontosabb különbség a korábbi és a megújult Halas Lépcső között?
Sokkal részletgazdagabb, aprólékosabb a kivitelezése, árnyaltabbak a színek. Egy komplexebb alkotást álmodtam meg, mely
a felső street art alkotásommal együtt alkot egy teljes egész összképet.
A korlátokra köteleket és hálót raktam, és visszakerült az egyik horgony a lépcső tövébe. Korábban kettő volt, de az egyiknek lába kélt. (Nevet.)
Úgy tudjuk, hogy több mint három hétig, minden nap dolgoztál a lépcsőn. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzád. Mekkora kihívást jelentett számodra az elmúlt 22 nap?
Az idei év csapadékmennyiség nagy hányada ezekben a hetekben esett le. Szinte minden nap eláztam, de volt amikor a jégeső kopogott a palettámon.
A lépcső egy huzatos hely, ahol folyton fúj a szél, és csupán pár órát süt oda a nap. Így a reggeli hat-nyolc fokok minden porcikámnak fájtak, hiszen szinte mozdulatlanul, térdelve, csúszva-mászva töltöttem a napjaimat tíz-tizenkét órában. Az esti harangszó, majd a sötétedés után indultam csak haza minden nap. A lépcső előtti részt szakadó esőben festettem, miután sikerült odatennünk egy sátrat, ami alatt alkothattam.
Az elmúlt hetekben alkalmanként két-három nadrágban, öt-hat pulcsiban varázsoltam újjá a Halas Lépcsőt.
A térdeim nehezen bírták a strapát, a sok térdelést és a hideget. De hát ki mondta, hogy a törpök élete csupa móka és kacagás? (Nevet.)
Amíg dolgoztál a lépcső újrafestésén, csatlakoztak hozzád a helyiek? Voltak lelkes támogatók, akik minden nap nyomonkövették a festmény alakulását?
Hatalmas élményekkel, rengeteg szeretettel gazdagodtam az elmúlt időszakban. Rengetegen látogattak el hozzám, hoztak kávét, teát, édességet, vagy “csak” bátorítottak pár kedves szóval. Volt pár olyan gesztus, amit míg élek nem felejtek el , amiért úgy érzem , hogy sosem lehetek eléggé hálás. A felső fal festésénél egy nagyszájú, mosolygós kislány lépett oda hozzám, hogy “Na apa, akkor most készíts rólunk fényképet!” Egyből tudtam, hogy nincs apelláta, tudtam, hogy ki a főnök. Aztán beszélgettünk picit és végül szorosan megölelgettük egymást. A könnyeim folytak, attól a szeretettől, kedvességtől, amit tőle kaptam. A kis Maja Szlovákiából érkezett a környékre nyaralni, majd hazaindulásuk előtt, még visszatért hozzám. Szedett nekem egy szép nagy fürt szőlőt, hogy meglephessen vele. De titkon én is reméltem, hogy meglátogat még, ezért egy kis ékszer csomaggal készültem neki. Később még videót is küldött a “Judit festő néninek”, méltatva alkotásomat. Még puszit is küldött.
A másik kis csoda, Luca mind két munkámat végigkísérte. Több alkalommal is ellátogatott hozzám, családjával az egyik szomszédos településről. Egyik szombat délután egy csomaggal a kezében érkezett hozzám, kissé megszeppenve. Élete első vászonképét készítette el nekem. Anyukájával vásároltatott egy feszített vásznat, akril festéket és festett egy csodaszép festményt. Amint odaadta ajándékát, a kis szemüvege azonnal bepárásodott, de az én szemeim is bizony könnybe lábadtak, és hosszasan csak öleltük egymást. Elmondta, hogy miattam szeret igazán festeni, napokban pedig egy képet küldött, ahogy a házuk előtti lépcsőt festette éppen kékre. Remélem a drága szülei nem esznek meg érte, hogy milyen példát mutatok. (Nevet.) Kell ennél nagyobb visszacsatolás?
Volt még egy szőke kis tündérkirálylány, aki nagymamájával látogatott el hozzám. Nagyon hamar levett a lábáról, ragyogott a kis arca, ahogy beszélgettünk. Aztán a lépcső mellett talált egy kis kavicsot, mondta, hogy ezt kinevezi emlékkőnek és ha ránéz mindig én fogok az eszébe jutni. Elkértem tőle és egy kis piros szívecskét festettem rá. Látni kellett volna az örömöt a szemében! Aztán egy pár nap múlva a lépcső festésének utolsó napján, egyszercsak megjelent a nagymamája egy kis rajzzal a kezében, amit Lizike nekem készített.
Rengeteg kedvességet, szeretetet kaptam az elmúlt hetekben személyesen és a közösségi oldalakon is.
Az emberek támogatása, szeretete nagyon sokat segített, hogy bírjam, akkor is, amikor nagyon nehéz volt. Mert voltak bizony nagyon nehéz időszakok. A sok fájdalom, a stressz, az álmatlanság, az időjárás miatti aggodalom, a határidő és a megfelelési kényszer egyszerre volt bizony, hogy nagyon sok volt.
A street art milyen anyagok használatát igényli, hogy a végeredmény tartós legyen?
A street art alkotások zöme stencilek és festékszórók, sprayk felhasználásával készülnek, a lépcső esetében viszont egy tartósabb megoldásra volt szükség, így strapabíró, UV- és dörzsálló festékekkel, apró kis ecsetekkel festettem végig mind a huszonhét lépcsőfokot, az oldalfalakat és a járdákat is beledolgozva a legkisebb repedésekbe, gödrökbe is az anyagot. Erre került fel több réteg betonlakk.
A város több pontján még halakat fogok festeni, melyek a falfestésemhez, illetve a lépcsőhöz vezetik a hozzánk látogató turistákat.
Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy egy street art alkotás ilyen csodásan be tudjon épülni egy város szövetébe, mint a Halas Lépcső?
Szerintem nagyon fontos a tematika. Hogy mintázatában a környező világ köszönhessen vissza.
Lehet tudni, hogy legközelebb milyen látványos művészeti alkotáson dolgozol majd?
Idén már nem vállalok köztéri alkotást, hiszen tartósan húsz fok alatt nem ugyanúgy viselkedik a festék, mint jó időben, és én sem akarok azért megfagyni. (Nevet.) Mivel dekorfal kivitelezéssel is foglalkozunk párommal, így hónapokra előre rengeteg munkánk be van már tervezve. Idén sok-sok négyzetméter dekorfal, kandalló, hálószoba, nappali vagy épp lépcsőház vár még ránk. Magán és irodaházak, éttermek de még egy magán orvosi rendelő is arra vár, hogy a Varjas Art különleges, egyedi dekorral varázsolja el. Emellett pedig ezen a héten pénteken egy élményfestéssel kedveskedek a tapolcai nagycsoportos gyermekeknek.
Közel kétszáz ovissal fogunk fa halacskákat festeni a Malom-tó partján.
Ezzel szeretném a gyermekeket meglepni, hogy a lépcső egy részét haza vihessék magukkal emlékül és pár gyermeknek mosolyt csalhassak az arcára.
Forrás: lelépő.hu, fotók: Varjas Judit)
Magyar Állatvédelem