A Körös-Maros Nemzeti Park Körös-ártér részterületén élő hüllők és kétéltűek a rájuk jellemző különleges módon, hibernált állapotban töltik a telet. Mozdulatlanul várják, hogy a tavaszi napfény újra felmelegítse őket.
Sokfajta kétéltű él a nemzeti parkunkban
A Körös-Maros Nemzeti Park munkatársainak tájékoztatása szerint a Körös folyó hullámterében igen sokféle kétéltű él. Megtalálható itt pettyes gőte, dunai tarajos gőte, vöröshasú unka, barna ásóbéka, barna varangy is. Megfigyelhetünk zöld levelibékát, erdei békát, valamint a tavi békák közül a kecskebékát és annak rokonait is.
Nem véletlenül vannak ennyire sokan. Kedvező számukra ez a változatos, vizes élőhely. A hüllők közül három fajjal találkozhatunk a Körös-ártérben: vízisiklóval, mocsári teknőssel és fürge gyíkkal.
Ezért hibernálják magukat
Mind a kétéltűekre, mind a hüllőkre jellemző, hogy testhőmérsékletük változó, a külső hőmérséklethez igazodik, azaz nem tudják belülről fenntartani az állandó testhőmérsékletet. A téli hidegben tehát nagyon lehűlnének és elpusztulnának, ha nem találnának valami megoldást a túlélésre.
Ez a megoldás pedig nem más, mint a hibernáció, amely egy nyugalmi állapot, de nem alvás.
Mozdulatlanul, merev állapotban vannak olyan helyen, ahol a külső hőmérséklet nem éri el a fagypontot.
Így hibernálják magukat a hüllők
A Körös-Maros Nemzeti Park hangsúlyozza, azok a fajok, melyek életük nagy részét a vízben töltik (vöröshasú unkák, kecskebékák), általában a hibernálódás helyszínéül is a vizet választják. A fagymentes víztérben, az aljzathoz közel, mozdulatlanul pihennek fűszálakba, fűcsomókba kapaszkodva. Ha nem a vízben hibernálódnak, akkor nedves növényzetet választanak.
Kiemelik, az előbbiekkel ellentétben azok a fajok, melyek életüket döntően a szárazföldön töltik, télire is általában valamilyen száraz növényzettel borított, hideg, de fagymentes helyet, talajrepedést, faodút választanak. Ilyen faj például a barna és a zöld varangy, a barna ásóbéka és a zöld levelibéka.
A mocsári teknős telelése még különlegesebb
A hüllők közül a fürge gyík a napos, meleg helyeket kedveli, telelésre általában talajréseket választ. A vízisikló a vizekhez közeli területeken, de szárazon telel, szintén hibernált állapotban.
A meglátásuk szerint a legérdekesebb a mocsári teknős telelése, amely nemcsak partoldalakban, üregekben, hanem a hüllők közül egyedüliként a víz alatt is képes telelni annak ellenére, hogy tüdővel lélegzik. A nemzeti park szakértői szerint ez azért lehetséges, mert a kloákája legvégén található, hajszálerekben gazdag hólyag segítségével képes a vízben oldódott oxigént felvenni.
Lebukik a mocsaras aljzatra és ott elvermel.
A 2-3 Celsius-fokos vízben a hibernáció során rendkívül kevés energiát fogyasztva, a kloákája segítségével felvett oxigént felhasználva képes anyagcserét folytatni.
Valamennyi kétéltűre jellemző, hogy a novemberi hibernálódás előtt több táplálékot vesznek magukhoz, növelik zsírtartalékaikat, hogy át tudják vészelni a telet. Tavasszal, a napsütés hatására felmelegszik a környezet, ekkor a kétéltűek és a hüllők életfunkciói ismét felgyorsulnak, s hamarosan megkezdődik a szaporodási időszakuk.
Magyar Állatvédelem, a címlapkép csak illusztráció