Feladata, az emberi élet közvetett, és közvetlen védelme volt. Őseinkkel jött a Kárpát-medencébe valaha, hogy pontosan mikor, azt senki sem tudja. A legrégebbi fennmaradt Írásos emlék 15oo táján nevezi először néven a fajtát, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ekkor alakult volna ki. A modern technika, a genetika fejlődése adhat majd választ a kérdésre, mint ahogy a genetika lehet majdan az a módszer is, amivel talán visszaállítható lesz a fajta egészsége, ami a háborúk és a felelőtlen szaporítók miatt romlott meg.
A komondor még a mai napig is az egyik legegészségesebb fajta, a hasonló méretű fajták közt, eltekintve talán a viszonylag frissen divat-tenyésztésbe állított olyan ősi fajtáktól, mint pl. a kaukázusi juhász, sarplaninac, vagy az ír farkaskutya, bár már ezeken a fajtákon is tapasztalhatóak a felelőtlen szaporítás tünetei.
Fontos észrevenni, hogy a mai napig aktívan pásztorkodó népeknél, pl. Romániában szinte sehol sem látni 7o cm-nél nagyobb kutyát, rendkívül ritkán fordul elő a 75 cm-es marmagasság, de nagyobb nem! Ez nyilván a hegyi pásztorkutyákra érvényes, mert a sztyeppei nyájaknál pl. Törökországban, vannak 8o-9o cm-es fajták; pl. az akbas, karabas, kangal fajtákra, de a súlyuk azoknak is 6o kg körül van mindössze! Egészen nyilvánvaló tehát, hogy egy ennél súlyosabb kutya, valószínűleg alkalmatlan arra a munkára, amire kitenyésztették.
A komondor egy szerencsés fajta, mert nem nagyon esett áldozatául a divatnak, minthogy viszonylag sok munkát ró a gazdájára a küllemének rendben-tartása. Érdekessége, hogy a hatalmas szőr alatt, egy könnyed, agárszerű test rejtőzik, teljesen megtévesztve a szemlélőt. Ebből arra következtethetünk, hogy a komondor nem hegyi típus, hanem sztyeppei. Régente évente lenyírták a szőrét a pásztorok, mint ahogy az is valószínű, hogy a füleit is csonkolták.
Érdekességként említem meg, hogy Dr Sárkány Pál, Dr Ócsag Imre 1987-ben kiadott Magyar kutyafajták című könyve, 97. oldalának tetején lévő, 1815-bõl ránk maradt rajz, egy csonkolt fülű, lenyírt szőrű, szöges nyakörvvel felszerelt komondort ábrázol, amihez hozzáfűzi, hogy eme komondor ma is tenyészcél lehetne! Sajnos nem lett tenyészcél. Ma a komondor tenyésztők nagy része “szőrre” tenyészti a fajtát, elnézve súlyos alkati, szervezeti hibákat. Sok 4-5 éves egyed nem lát a szőrétől, s nehezen jár, mert folyton rálép a lecsüngő zsinórokra! Szigorúan véve, ez sokkal inkább kimeríti adott esetben az állatkínzás fogalmát, mint a szakszerűen elvégzett fülcsonkolás. Ha ez a tendencia folytatódik, a komondor úgy fog járni, mint a bobtail. Ezt nem hagyhatjuk!
Néhány tenyésztő létrehozott egy szigorúbb mércét a tenyésztésben. Ebben a használati érték egyensúlyban van a küllemi jegyekkel. Szükséges lenne szigorítani a csípőízületi diszplázia szűrését, amivel megoldható lenne, hogy csak mentes, és majdnem mentes minősítésű kutyák kapják meg a “tenyészthető” fokozatot! Ma már amikor évente csak 250 kölyök születik ( 2015-os adat), ez megoldható lenne! Van még bőven kritikus kérdés, pl.; a komondor faroktartásának megítélése. Nyilvánvaló, hogy a spicc-szerűen kunkorodó farok nem lehet tenyészcél, de ne felejtsük el, hogy a komondor egy hihetetlen nagy dominancia-igénnyel bíró fajta, különösen a kanok. Minél dominánsabb, magabiztosabb egy kutya, annál jobban emeli a farkát. Gyakori eset, hogy a komondor kan, más kanok jelenlétében, vagy a kerítésnél acsarogva, a farkát felkunkorítja, esetenként annyira, hogy a farokszőrzet rálóg a hátára. Ennek nem lenne szabad hibának minősülnie,ha a kutya egyébként normál lelkiállapotban, lógatva viseli a farkát.
A komondor színe fehér! Fekete komondor nincs, ezt azok tudják a legjobban, akik kikísérleteztek, a fekete terrier és a fekete óriás uszkár segítségével!
Csendes, nyugodt, szemlélődő fajta. Nagyon szereti a gazdáját, de a tiszteletet is megköveteli magának. Gyerekek mellett az egyik legideálisabb fajta. Korán hozzá kell szoktatni a szem, fül, szőrápoláshoz, és nem árt, ha a bűzmirigyét is ki tudjuk nyomni. Jó, ha hozzászoktatjuk, hogy etetéskor a táljába nyúlkálunk, különben később nem fog neki örülni. Kitűnő házőrző, de családtagként kell vele bánni. El kell felejteni, a “megkötöm, vize van és az esőt meg úgyis szereti ” és a “komondor az egy igénytelen fajta, meg azért van, hogy őrizze a házat” hozzáállást, mert ellenkező esetben nyomorult élete lesz szegénynek!
Ha rendesen ápoljuk, foglalkozunk vele és szeretjük, egy csoda kutya lesz. Az intelligenciája olyan hihetetlen mértékű, amivel nagyon ritkán találkozhatunk. Soha nincs “láb alatt”. Sokan próbálkoztak már ötvözni a pásztorkutyák keménységét a mentőkutyák jóságával, példa erre a leonbergi, a landseer, vagy a moszkvai őrkutya. Mindhárom fajta kitenyésztésében ez a cél lebegett a nemesítők előtt. Szeretetre méltó kutyák, keménységgel párosulva. Megvédik a portát, de nem tépik szét a családot. Ezek a tulajdonságok a komondorban öltenek testet. Rendkívüli fajta! Szeretettel vegyes határozottsággal kell nevelni. Jutalmazással többre megyünk nála, mint erőszakkal, arról nem is beszélve, hogy nem tűri az erőszakos gazdát. Természetesen hangsúlyosan éreztetni kell vele, hogy ki az úr a házban, de csak a legritkább esetben alkalmazzunk testi fenyítést.
Legjobb, ha párban tartjuk. Két kan általában nem jön ki jól egymással, szinte biztosak a rendszeres verekedések közöttük, hiszen rendkívül domináns kutya, de minden gazda kérdése. Amennyiben a gazdának van kellő ideje és mentális, fizikális ereje, akkor akár több kant tartalmazó falkát is képes lehet irányítani teljes biztonsággal!
Az eredeti szöveg a weboldalon olvasható: www.akomondor.hu
A fajtával kapcsolatos további kérdéseikkel hívják a +36-30-746-8753-as telefonszámot!
További hasznos információért látogasson el a Komondor Fajtamentés weboldalára!
Aki pedig segíteni szeretne az megteheti a következő módokon:
Komondor Fajtamentő Alapítvány
K&H Bank; 10400212-50526756-54481002
Paypal; komondorrescue@gmail.com