Szinte már teljesen eltűnt ez a hal a magyar vizekből, most 333 példányt telepítettek! Több száz lápi póc került a Navat és a Nyíres-tó lápjaiba!
333 darab lápi pócot telepítettek a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékének és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak (HNPI) a munkatársai – osztotta meg a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság.
A Tisza szabályozása, a vizek elvezetése, a klimatikus változások és az amurgéb (Perccottus glenii) terjedése miatt a Beregben drasztikusan csökkent fokozottan védett halfajunk, a lápi póc (Umbra krameri) állománya –írta a HNPI közleményében.
Mint megjegyezték, a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékének adjunktusa, Nyeste Krisztián és csapata a HNPI szakembereivel együtt végzett többéves kutatása során csak a Zsid-tóban tudta megerősíteni a faj jelenlétét. Ahol azonban az inváziós amurgéb jelentős állománya veszélyezteti fennmaradását.
Hosszas vizsgálatok után két víztest, a Navat és a Nyíres-tó lápjai bizonyultak alkalmasnak a faj telepítésére, amelyek vízpótlását a HNPI által üzemeltetett kutak biztosítják.
November 15-én, a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság közreműködésével 333 lápi póc került e lápokba, bízva abban, hogy stabil, önfenntartó állományok alakulnak ki.
A lápi póc
A lápi póc (Umbra krameri) őshonos és egyben bennszülött (endemikus) halfajuk, melynek testhossza ritkán haladja meg 10 centimétert – jellemzi a Hortobágyi Nemzeti Park. Teste mérsékelten nyújtott, kissé zömök, oldalról lapított. Feje vaskos, orra rövid, szája félig felső állású, melyben apró fogacskákból álló kefefogazat található. Oldalvonala nincs, helyén csupán egy világosabb csík húzódik a test hosszában, amely mentén 30-35 pikkely számlálható. Hátúszója a test hátulsó részén helyezkedik el, meglehetősen hosszú és egyenletesen magas. Halaink többségétől eltérően, a farokúszója szabályosan lekerekített. Pikkelyei aránylag nagyok, és nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is befedik. Színezete az élőhelyétől függ. A sötét vörösesbarnától a sárgászöldig változhat. Testén szabálytalan elhelyezkedésű sötétbarnás foltok találhatóak.
Április-május során szaporodik, melyet követően a nőstény az ikráit vízfenékre készített kisebb, növényi maradványokkal kibélelt mélyedésekbe rakja. A mintegy 2 milliméter átmérőjű ikraszemek száma egyedenként 100-200 darab is lehet. A lerakott ikrát a nőstény kikelésig őrzi, gondozza és távol tart minden betolakodót a fészektől. A lápi póc gyors fejlődésű, rövid életű faj. Már kétéves korban eléri az ivarérettséget, de 4 évnél csak ritkán él tovább.
A fiatalok elsősorban zooplanktont fogyasztanak, az idősebbek kisebb vízi makrogerinctelenekkel, férgekkel, rovarlárvákkal táplálkoznak, de az öregebb példányok a halivadékot is elkapják.
A mocsári életmódot segíti kiegészítő légzőszervvé módosult úszóhólyagja, melynek segítségével száján keresztül a légköri oxigénből is tudja pótolni az élőhelyén gyakran kialakuló oxigénhiányt.
Elterjedése
A Duna vízrendszerében kialakult, bennszülött halfaj. Elterjedési területe aránylag kis területre korlátozódik: elterjedési centrumát a Kárpát-medence alkotja, ezenkívül a Duna alsó szakasza mentén és a Dnyeszter torkolatvidékén fordul elő.
Legnagyobb hazai állományai a turjánvidék vonulatának lápjaiban, mocsaraiban és az ezek vízrendszeréhez tartozó vízfolyásokban, csatornákban találhatóak. Jelentős állományai élnek a Kis-Balaton térségében is, illetve kisebb, elszigetelődött populációi megtalálhatók még a Hanságban; a Kerka, a Mura és a Dráva néhány holtágában; a Vértes lábánál a Csákvári-réten; két balatoni befolyóban, a Jamai-patakban és a Balatonedericsi-sédben, valamint ezek lápjaiban; a Bodrogköz és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néhány vízterében; a Kis-Sárrét néhány vízfolyásában, csatornájában és lápjában.
Hűvös, tiszta vizű mocsarakban, lápokban, tőzeges tavakban, vízinövényzettel gazdagon benőtt, eutrofizálódott tavakban, holtágakban, alföldi sekély tavakban és csatornákban fordul elő. De lassú áramlású kisebb vízfolyásokban is megtalálhatóak kisebb állományai.
Jellemzően a vízinövényzettel gazdagon szegélyezett parti zónában él, ahol megfelelő búvóhelyet talál magának. Az 1992-ben EU által elfogadott Élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK irányelv II. melléklet) alapján az Európai Unióban Natura 2000-es közösségi jelentőségű faj.
IUCN „sérülékeny” fajként tartja számon-
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
(Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Fotó: Filep Attila, Habarics Béla )
