Szorgosan dolgozgatnak a Fővárosi Állatkert levélvágó hangyái. Fáradtságot nem ismerve vágják le a levéldarabkákat, hogy azután nagy távolságot megtéve a bolyba cipeljék.
Akik jól ismerik a Fővárosi Állatkertet, tudhatják, hogy az év minden napján, így a téli hónapokban is nyitva vannak. Ilyenkor télen persze felértékelődnek a fűtött állatházak, a beltéri bemutatóhelyek, mint például a Varázshegy is, amelyet 2012-ben alakították ki az 1912-ben épült Nagyszikla belsejében – írja a Fővárosi Állat-és Növénykert.
Mint írják, a Varázshegy három fő szinten 16 tematikus bemutatóval várja a közönséget. Ezek egyike a félemeleten található Kolónia galéria, melynek egyik legérdekesebb látványossága a levélvágó hangyák kolóniája. Ezek a Dél-Amerika trópusi vidékein élő hangyák arról a jól megfigyelhető szokásukról kapták a nevüket, hogy a növények zöld leveleiről rágóik segítségével kisebb, de saját méretükhöz képest még így is jókora darabokat hasítanak le, amelyeket aztán maguk fölé emelve a bolyba cipelnek. Ehhez olykor egészen nagy távolságokat tesznek meg, megint a saját testméretükhöz képest persze.
A levélvágó hangyáknak ez a szokása régóta ismert, de azt sokáig nem tudták, hogy valójában mit is csinálnak a hangyák a levelekkel. A válasz elsőre kézenfekvőnek tűnik: bizonyára megeszik. Ám a valóságban szó sincs erről, annál is inkább, mivel a hangyák nem tudják megemészteni a növényi rostokat alkotó cellulózt – tette hozzá az Állatkert.
A cellulóz megemésztése egyébként más növényevő állatoknak is gondot okoz. Többek között a fűevő nagyemlősök sem boldogulnak vele önállóan. A cellulóz lebontását éppen ezért úgy oldják meg, hogy mikróbák segítségét veszik igénybe. A kérőzdő állatok előgyomra, bendője lényegében egy nagy tartály, ahol egy mikrobiális fermentációnak nevezett folyamat során a bendőben lévő baktériumok a cellulózt más anyagokká, elsősorban illózsírsavakká alakítják át, amelyet a kérődző állat már meg tud emészteni.
A levélvágó hangyák másfajta módszert választottak a cellulóz hasznosítására
A fészekbe behordott leveleket az erre szakosodott dolgozók apróra rágják, és egy pépszerű anyaggá dolgozzák fel, amelyen aztán gombát termesztenek. Ezt a gombát pedig már ők is meg tudják enni. A levélvágó hangyák tehát lényegében mezőgazdasági tevékenységet, szervezett élelmiszertermelést folytatnak.
A Dél-Amerika trópusi vidékein élő hangyafajok közül több is akad, amelyikre ez az életmód jellemző, és ezek a fajok nem is mind állnak egymással feltétlenül közeli rokonságban. A mi Állatkertünkben az Acromyrmex octospinosus tudományos nevet viselő faj látható, mely a Mexikó déli részétől Venezueláig tartó területen őshonos.
Bemutatóhelyüket úgy alakították ki, hogy azt is meg tudják mutatni, ami a természetben csak a boly, a fészek kibontásával, kiásásával lenne lehetséges. A nekik szánt növényeket üvegfalú terráriumokba, ha úgy tetszik, floráriumokba tesszük, itt vágják a leveleket szállításra alkalmas méretre. Utána átlátszó plexicsöveken keresztül masíroznak a fészek felé. A gombakamrák szintén üvegfalú dobozokban vannak, így láthatók a piszkosfehér színű, szivacsos állagú gombatelepek is. Ezeknek a dobozoknak a klímájára azonban nagyon oda kell figyelni, mert a gombák csak adott hőmérsékleten és páratartalom mellett érzik jól magukat. Éppen ezért nem is találhatók meg sehol a világon, csakis a levélvágó hangyák fészkeiben. A fentieken túl látható az a kamra is, ahová a hangyák a hulladékot hordják.
A levélvágó hangyák bemutatása is része azon törekvésüknek, hogy az élővilág sokféleségének minél szélesebb keresztmetszetét mutassák be a nagyközönségnek. Ezért van az, hogy amíg sok állatkertben elsősorban emlősöket és madarakat tartanak, más állatcsoportok képviselőiből pedig alig akad, addig nálunk a sokféle emlős és madár mellett a hüllők, a kétéltűek, a különféle halak és a gerinctelenek, ezen belül a rovarvilág sok képviselőjével is találkozhatnak a látogatók.
(Forrás: zoobudapest)