Kiváló eredménnyel vizsgázott le Miklós, és hűséges négylábú vakvezető társa, Atom!
“Bíztunk egymásban és megcsináltuk” – Bíró Miklós és Atom kiváló eredménnyel levizsgázott, melyet hatalmas örömmel osztott meg a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány.
Mint hangsúlyozták, az egri közlekedésbiztonsági vizsgán volt pár nehezítő tényező, például nagyon szűk járdára kihelyezett kuka, emelőhátfalas teherautó, ami az út jelentős részét elfoglalta, de együtt mindent megoldottak!
“Volt egy pár kacifántos dolog, de nem stresszeltem, mert tudtam, hogy Atom ügyes, bíztam benne végig. Bíztunk egymásban és megcsináltuk. Minden úgy lett, ahogy annak lennie kell” – mondta Miklós, majd Királyné Barkóczi Emese, Atom kiképzője így folytatta: “Miklós és Atom a mai vizsgával bebizonyították, milyen harmonikus és csodás párost alkotnak együtt. Atom rajongásig szereti gazdiját és ez a kölcsönös tisztelet és szeretet látszott a kutya mai odaadó munkáján is. Büszke vagyok rájuk, hogy mindenre kitűnő minősítést kaptak.”
„Gratulálunk és nagyon boldog közös életet kívánunk nektek, Atom és Miklós! Köszönjük a vizsgabizottságban végzett munkát Gazsó Krisztinának, Szűcs Andrásnak és Komondi Piroskának.
Hálásak vagyunk Varga Lászlónak és családjának, hogy szeretetben felnevelték Atomot. Köszönjük Orosz Dominikának, hogy tiflopedagógusként segített Miklósnak.
Köszönjük Királyné Barkóczi Emesének, hogy hatalmas odaadással képezte ki Atomot” – köszönték meg mindenkinek az emberfeletti munkáját!
Korábban is írtunk a nagyszerű párosról!
Immár elválaszthatatlan párost alkot Miklós és vakvezető kutyája, Atom! Bíró Miklós igazi társra lelt Atomban! – írtuk pár hete róluk.
Mint megjegyeztük, szívet melengető bejegyzést tett közzé a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány közösségi oldalán.
Mint írták, Bíró Miklós és Atom Nyíregyházára látogattak “haza” Egerből Miklós édesapjához, mikor egy nagyon különleges gondolat fogalmazódott meg benne:
“Érdekes így. Már fehér bottal is az volt. Mert jönnek fel az emlékek, fiatalkoromból, ahol sok minden benne volt a jövőben, álmokként, tervekként, vágyakként. Az azonban biztos meg sem fordult akkor, 30-40-50 éve, hogy vakvezető kutyával rovom az utcákat. Fejben még ott az egész város, de már barátom segít benne. Ő nem tudja hol vagyunk, én meg nem tudom hogyan jutunk el egyik helyről a másikra. Így elveszettek vagyunk mindketten, de szerencsére elveszettségünk nem ugyanolyan. Én tudom a balra, jobbra előre irányokat, hol van kb a buszmegálló, ő pedig a padkákat, zebrákat, akadályokat, embereket, járműveket, buszmegálló táblákat, szóval mindent, amit meg kell keresni, vagy ki kell kerülni. Így egészíti ki egymás a két elveszettség, és nem még nagyobb bizonytalanság, hanem egy új biztosság lesz belőle. Ahogy lépkedünk előre, minden lépéssel egyre összeforrottabban. Nyíregyháza utcakövei, pedig ismerik a lépteimet, és furcsán összesúgnak.: Figyeled, ez az a szőke kisfiú, régről. De ő nem egyre bizonytalanabbul lépked rajtunk, mint az öregedő emberek” – írta Miklós.
Miklós és Atom májusban ismerték meg egymást és most, júliusban lesz a közlekedésbiztonsági vizsgájuk. Mi nagyon szurkolunk nekik, szuper párost alkotnak együtt – osztotta meg a Baráthegyi.
Mi is szorítunk a szuper párosnak!
(Forrás: Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány)