Megkezdődött a madárvonulás a Körösök mentén
Egyre élénkebb a madármozgás a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. Az ősz ugyan még nem érkezett meg, de néhány madárfaj már augusztus közepén megkezdte a vonulást a déli tájak felé – írta a Körös-Maros Nemzeti Park.
Mint írták, a madarak mozgását, így a vonulás kezdetét is több tényező befolyásolja. Korántsem csak az időjárás, a hőmérséklet számít, a madaraknál ugyanis genetikailag kódolva van az, hogy mikor kell indulniuk, ráadásul a nap állásából is látják, hogy közeleg az idő. Emellett a táplálék-ellátottság is befolyásolja a vonulás kezdetét.
Már a gólyák egy része is útra kelt
Békéscsaba térségében augusztus közepéig a fehér gólyáknak már legalább a fele elment. A réteken, legelőkön most nincs víz, így nem találnak békát, ebihalat, gőtét, vízisiklót, a sáskák pedig igen sovány táplálékot jelentenének a hosszú út előtt.
A gyurgyalagok is már a hónap első felében megkezdték a vonulást. Laza, szétterülő csapatokban mennek, meglehetősen magasan, így nehéz észrevenni őket, s leginkább jellegzetes, prüttyögő hangjuk hívja fel rájuk a figyelmet. Nagyon látványosan megfogyatkozott a kis őrgébicsek száma, az állomány több mint fele elment. Ők az egyik legkorábban elvonuló madarak, szeptemberben már csak nagyon ritkán kerülnek szem elé. Fogynak a búbosbankák és a szalakóták is.
A vízimadarak a nagyobb folyóknál, tavaknál, bányatavaknál csoportosulnak. A tőkés récék augusztus közepén már több százas csapatokban mozogtak, s egyre népesebb a tőlünk északabbra költő csörgő récék tábora is. A nyári ludak 50-100 példányos csapatokban járnak ki az éjszakázóhelyekről a környező tarlókra.
A partimadarak közül egyelőre még csak egyetlen fajnál, a bíbiceknél figyelhető meg a vonulás előtti, százas nagyságrendű gyülekezés. A ragadozó fajok közül már augusztus elején megjelentek az első halászsasok, de az ő intenzívebb vonulásukra csak szeptemberben lehet számítani. A hamvas rétihéják már elkezdtek olyan helyeken is megjelenni a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin, ahol nem költenek, ezek tehát távolabbról érkező példányok. Ugyanez jellemző a kék vércsékre is.
Az énekesek közül valószínűleg már vonulnak a nádiposzáták, de ők rejtetten, a sűrű növényzet között mozognak, így nehéz őket megfigyelni. A sárga billegetők a nyár közepén eltűntek a kiszáradt pusztákról, s a halastavaknál, horgásztavaknál bukkantak fel, mert szükségük van a vizes élőhelyekre. Ez azonban még nem vonulás, csupán a szárazság hatására történő területváltás volt.
(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park, Bíbic csapat Fotó: Balla Tihamér)
