Először sikerült kutatóknak kinyerni egy mamut RNS-ét
Egy új tanulmány alapján első alkalommal sikerült szekvenálni egy gyapjas mamut RNS-ét – írja a Live Science cikkét idézve a 24.hu. Az eredmény megcáfolja azt az elképzelést, hogy ezen törékeny molekula képtelen ilyen sokáig fennmaradni.
Mint írták, a ribonukleinsav, azaz RNS szabályozza a gének működését, valamit hírvivőként (mRNS) genetikai információkat szállít a DNS és a fehérjék között. Az RNS felfedheti, hogy mely gének aktívak egy sejtben egy adott pillanatban, illetve hogy a sejten belüli génaktivitási minták miként változnak az idő múlásával. Ezek miatt az ősi ribonukleinsav rendkívül értékes adatokkal szolgál a szakértők számára.
Az ősi DNS-kutatás technológiája az elmúlt 20 évben elképesztő fejlődésen ment át, az RNS terén viszont egyelőre korlátozottak a sikerek. Ennek oka részben a szerkezetében rejlik: mivel a DNS-molekulák kettős szárúak, erősebbek az egyszálú RNS-nél.
A DNS az adott organizmus tervrajzát adja, információinak viszont vannak korlátai. Zoé Pochon, a Stockholmi Egyetem doktorandusza és a csapat tagja szerint az RNS azt mutatja meg, hogy a tervrajz miként valósul meg az élőlény sejtjeiben.
A kutatók tíz jó állapotban konzerválódott, 10–50 ezer éves szibériai gyapjas mamutot vetettek elemzés alá. A csapat abban bízott, hogy a fagyos körülmények segítettek kifejezetten jól megőrizni a példányokat.
Az egyik egyed, a Yuka nevű borjú vizsgálata különösen látványos eredményt hozott. A csúcstartó ezt megelőzően egy 14 ezer éves kutyaféle volt.
Az adatok egyik érdekessége, hogy Yukát korábban a külseje alapján nősténynek gondolták, ám valójában hím volt. Az RNS emellett a példány izomzatáról is feltárt részleteket.
Amikor a sejtek elhalnak, az RNS végső funkciója marad meg. „Amit rögzítünk, az bizonyos értelemben pillanatfelvétel ezen mamutok életének utolsó pillanatairól” – mondta Emilio Mármol Sánchez, aki a tanulmány megírásakor a Koppenhágai Egyetem szakembere volt.
A kutatóknak sikerült az izmokban molekuláris bizonyítékot találniuk az anyagcsere-stresszre, ami összhangban áll egy 2021-es publikációval. Abban feltételezhetően barlangi oroszlánhoz köthető karomnyomot, valamint kisebb ragadozók harapásnyomait mutatták ki. Lehetséges, hogy a stresszjelnek a támadáshoz van köze, bár az is elképzelhető, hogy a ragadozók már csak az elhullása után ettek belőle.
(Forrás: Fotó: KAZUHIRO NOGI / AFP)
