1843. szeptember 9-én került az Országgyűlés elé Magyarország történelmében legelső alkalommal az állatkínzás büntetésének kérdése. Erről a Pesti Hírlap szeptember 17-i száma így ír:
„A’ kerületi ülésben a’ toldalékba pótolólag iktatott azon §-ra kerülvén a’ sor, melly az állatkínzásra büntetést szab, a* királyi személynök megjegyzé, hogy ezen §. rendelkezésével tökéletesen egyetért,mert az állatkínzó — megfásulván ezáltal szíve — rendesen emberkínzóvá válik, miért is minden mívelt nemzetek legislatiói büntetést szabnak ezen kihágásra. A’ káptalani követek közűl egynéhány nyilatkozott e’ tárgyban. Lehetetlen , hogy borzadást ne okozzon azon látmány, midőn a’ halhatatlan ember az ő javára teremtett állatot kínozza. Kinyilatkoztatták azon óhajtásukat, vajha az erköltsiségnek ezen ágára, népnevelőink, praeparandiáink figyelmeztetnék a’ népet. Már a’ kis gyerek szereti a’ madarat szárnyaitól megfosztani, ’s a’ gazda, ki szombaton éjfélig kínozta lovait, vasárnap reggel egy pár zsidót visz ugyanazon lovakkal a’ városba. A’ büntetést azonban sokalták; száz forintot néha az egész faluban sem találhatni.”
Akkoriban sem volt szokatlan, hogy egyes képviselők nem figyeltek kellően, csak azonnal reklamáltak. A királyi személynök viszont gyorsan lehűtötte a háborgók kedélyeit. És volt néhány radikálisabb képviselő is, aki még ennél is továbbment volna.
— A’ kir. személynök figyelmezteté a’ szólókat, hogy száz forint a’ büntetésnek maximuma. (mai „árfolyamon 54.900 Ft – a szerk.) — Voltak, kik a’ t. szövegéből ezen szavakat: „ok és szükség nélkül“ t. i. kínoz, kihagyatni kívánták, — de kisebbségben maradtak. —
Magyar Állatvédelem
