Az idén március 28-án láttam az első füsti fecskét (Hirundo rustica) a Dáka határában elterülő Kispodárpusztai halastó felett vadászni – tette közzé a National Geograpic oldalán Ifj. Vasuta Gábor.
A nagy kiterjedésű vízfelület a vonulás során megállítja e kistestű énekesmadarat, hiszen rovartáplálék itt bőven akad számára. Akár a hűvösebb napokon is. A Veszprém megyében megfigyelt első egyed, nagy valószínűséggel, hazánktól északra költő példány lehet. Őt követeik hamarosan a hazánk területén költő füsti fecskék is.
A magyar állomány jelentős része Dél-Afrikába vonul a Földközi-tenger keleti részén keresztülvezető vonulási útvonalon.
Fészkét nyállal kevert sárcsomókból építi. Kiszámították hogy egy-egy fészekhez 750-1400 sárgalacsin szükséges, ezek egyenkénti átlagos tömege 0,48 gramm. A megfigyelések szerint a sárgyűjtés idején a fecskepárnak 220 kilométert kell repülnie.
A fecske szinte állandóan a levegőben van, mert a repülő rovarokra, legyekre a legelésző csorda körül vagy a vizek felett vadászik. Ornitológusok megfigyelései szerint egyetlen példány egymillió rovart pusztít el évente.
A fecske a magyar nép mindig is kedvelt madara volt az évszázadok során, mert ott élt a lakóhelyük környékén. Az eredeti fészkelőhelye azonban a barlangok és sziklapárkányok voltak, amit idővel felcserélt az emberi építményekre.
Szinte egész Európában csökken a fészkelő párok száma, a mezőgazdaság átalakulásával napjainkban hazánkban is drasztikus állománycsökkenésnek lehetünk tanúi. Magyarországon a füsti fecske védett faj, eszmei természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Ifj. Vasuta Gábor, természetfotós, számtalan, gyönyörű fotót készített már
A természet iránti érdeklődés végigkísési életemet. A meghatározó élmények kora gyermekkoromban értek, amikor a főváros melletti családi gyümölcsöskertben járva seregnyi érdekesség fogadott. Nagyapám kalauzolásával szinte személyes ismerőseimmé váltak a növények. Később sokat segítettek a tájékozódásban Schmidt Egon és Bécsy László könyvei, amelyek elsőként adtak számomra hű képet a természet gyakran rejtett folyamatairól is. Az így szerzett ismeretek tovább bővültek, amikor szüleimmel gyakran nagy sétákat, kirándulásokat tettünk a Budai-hegyekben – mondta, saját bemutatkozó írásában a wikipedián.
Szabadidejét manapság is a természetben tölti: „18 éves koromban jegyeztem el magam a fotózással. Egy Zenit típusú fényképezőgéppel a nyakamban jártam a városokat és falvakat, ahol a templomok és kastélyok sokféleségét igyekeztem megörökíteni. Mintegy bő fél évtizede a természetfotózás mellett kötöttem ki, és a növények meg a madarak lettek a kedvenc témáim. Nagyon sok időt fordítok a famatuzsálemek megörökítésére, de a csapadékformák tarkasága is jó témákat kínál. A légkörben levő víz halmazállapot- változásai, a hó- és a jégkristályok szerkezete, formagazdagsága szinte elbűvöl.
Elmaradhatatlan útitársammal, a fényképezőgépemmel mintegy tíz éve járom a Bakony erdei útjait, a Somló hegy ösvényeit és a Tapolcai- medencét. Az országban bárhol kalandozunk, a természet kimeríthetetlen tárházát találjuk, de az említett területeken ez hatványozottan érvényesül. Talán azért is, mert jobban ismerem őket. Sok kedvelt pontjuk van, ahova szinte zarándokként visszatérek, és lépten- nyomon azt tapasztalom, hogy mindig új és mindenkor más arcukat mutatják.
Arra törekszem, hogy a megörökített pillanatokat másokkal is megosszam, gondolatokat ébresszek a nézőkben. Népszerűsítő kiadványokban publikálok, iskolákban és óvodákban mutatom be felvételeimet, hiszen gyermekként egykor rám is nagy hatással voltak a könyvekben megpillantott fotók” – zárta gondolatait.
Aki további képeket szeretne megtekinteni Ifj. Vasuta Gábor munkásságából ide kattintva megtekintheti.