Meghökkentő kinézetű hal akadt egy pecás horogára a Szentendrei-Duna-ágon!
A Magyar Haltani Társaság a természetes vizek haltani vizsgálatával foglalkozó kutatók, valamint a velük összefogó, vizeinkért és halainkért tenni akaró személyek közös szervezete. Társaságuk célja a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irányuló faunisztikai, ökológiai, természetvédelmi és halászati kutatások ösztönzése, az eredmények és tapasztalatok közkinccsé tétele, a természetes vizek halállományának megóvása és jobbítása. Feladatuknak tekintik továbbá ezen területekkel kapcsolatos ismeretterjesztő munkát, valamint a kulturális hagyományok és a magyar haltani szaknyelv ápolását is.
Nem véletlen tehát, hogy ritkán fogható halakkal, vagy különleges felvételekkel keresik meg rendszerint a Társaság szakértőit.
„A képen látható halat a Szentendrei-Dunaágból fogtam. A bajusza alapján valami koi-keveréknek gondolom. Önök szerint mi lehet? Üdvözlettel: Cs. Cs.” – érkezett a megkeresés a Társasághoz.
„A megnyúlt, oldalról lapított test, a mérsékelten magas hát, a közepes méretű fej, a csúcsba nyíló száj, melynek szegletében egy pár bajusz található, valamint az oldalvonalon számolható 37 nagyméretű pikkely alapján a hal egy ponty (Cyprinus carpio). A koi szintén ponty, melynek a különböző színváltozatait hasonlóan génhibás példányokból tenyésztették ki, de természetes állományokba kerülve néhány nemzedéken belül ezek is visszaváltoznak közönséges pontyokká. A hal színe nem olyan egységes, mint a kereskedésekben kapható példányoké, ezért feltételezhetjük, hogy ez a példány egy ponty és egy koi ponty utóda. Mindemellett a világos pikkelyek részleges színanyaghiányra utalnak.
Nemrég kék csukát fogott egy magyar horgász Szlovákiában!
„2025. április 28-án Szlovákiában fogtam egy kristálytiszta vizű bányatóból ezt a nagyon különleges csukát. A szája kék volt, akárcsak a teste és az uszonyai. Mitől lehet ez? Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: P. P.”
Genetikai hiba okozhatta a csuka kék színét
A halak színét a pigment-eredetű és strukturális színek együttesen határozzák meg komplex kölcsönhatások révén. A pigmenteket (így például a sárga xantofilt vagy a sötét melanint) tartalmazó kromatofór sejtek elnyelik a beeső fényt, és más hullámhosszon bocsátják ki. A strukturális színeket (pl. kéket vagy ezüstöt) a membránban elhelyezkedő guanin lemezkéket tartalmazó iridoszómákról visszaverődő fény okozza. Ha a fenti színek valamelyikének erőssége jelentősen gyengül vagy teljesen eltűnik, az adott egyed színe vagy tónusa véglegesen megváltozhat – írta válaszában a Társaság.
A csukák alapszíne általában olivazöld, melyen világos foltok találhatók. Ritkán előforduló genetikai változások (mutációk) hatására azonban előfordulnak közöttük aranyszínű vagy színtelen albínó egyedek is.
A képen látható csuka kék színének valószínű oka egy olyan genetikai mutáció lehet, melynek hatására a sárga vagy piros pigmentek eltűntek, és ez a kék szín felerősödését okozhatta.
Ezt a ritka jelenséget korábban megfigyelték már észak-amerikai és ír csukákon, sőt a mi süllőnk tengerentúli rokonán, a ‘walleye’-on (Sander vitreus) is.
A halak egyébként arra is képesek, hogy a kromatofórok és/vagy iridoszómák méretét és pozícióját változtatva a színüket a környezetükhöz igazítsák (indukálható szín mimikri). A fentiekkel ellentétben ez egy visszafordítható folyamat, mely meglehetősen gyorsan végbemehet.
(Forrás: Magyar Haltani Társaság)