Tavasszal is bukkanhatunk apró, a tojásból frissen kikelt mocsári teknősökre, annak ellenére, hogy elvileg augusztus-szeptemberben kelnek ki a tojásból.
Hogy kerülnek az utakra most a mocsári teknős bébik?
Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja, a mocsári teknős az áprilisi párzást követően május végén-júniusban (vagy akár még júliusban is) rakja le a tojásait a víztől meglepően távol, több száz méterre. Tojásainak kiköltését a nap melegére bízza, ezért gyorsan felmelegedő, homokos helyet keres, amit gyakran csak az otthonát jelentő víztől távolabb, akár egy-két kilométerre talál. A kisteknősök nagy része augusztus-szeptemberben kel ki és azonnal a víz felé igyekeznek.
Azonban ha nem elég forró a nyár, vagy hamar fordul hűvösre az idő szeptemberben, esetleg túl későn rakta le az anya a tojásokat, akkor a kicsik a tojásban vészelik át a telet és csak tavasszal bújnak ki, ha már kellően meleg az idő.
Nem kell menteni, de figyelni kell rá
„Ezért fordulhat elő, hogy tavak, holtágak környékén most is bukkanhatunk aprócska páncélosra” – hívja fel a figyelmet a Kiksunsági Nemzeti Park. A szakértők azt kérik, semmiképpen se vigyük haza a kerti tóba, mert védett faj!
Alapvetően megmenteni sem kell, az ösztöne elviszi őt a vízhez.
„Ha úton találunk rájuk, azzal viszont segíthetünk, ha elvisszük őket onnan a legközelebbi természetes vízhez. Mivel akkorák, mint egy 20 Forintos, még gyalogosan is könnyen rájuk lehet taposni, ha nem vesszük észre” – magyarázzák. Hozzáteszik, a mocsári teknősök élete azonnal egy hosszú, veszélyes meneteléssel kezdődik, amely sokuk számára hamar véget is ér. Túlélési esélyeiket javíthatjuk, ha az úton történő gázolástól, eltaposástól megmenekítjük őket.
Magyar Állatvédelem, fotók: Kiss Mónika, Kiskunsági Nemzeti Park