Image default

Nem várt meglepetés a gőtecsapdában

Gőtemonitorozás közben egészen mást, az év halát találta Bombay Bálint az egyik csapdában Szakmár külterületén egy lápterületen, amely az Ökördi-erdőteleki-keceli-lápok Natura 2000 terület része. Mivel a lápi póc állománya rohamosan csökken, amin az elmúlt aszályos évek csak tovább rontottak, ezért egyáltalán nem bántuk, hogy gőte helyett pócra bukkantunk számolt be a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága.

A lápi póc (Umbra krameri) a Duna vízrendszerében kialakult őshonos és egyben bennszülött halfajunk, melyet élőhelyeinek nagymértékű eltűnése, és egy inváziós ázsiai halfaj, az amurgéb is fenyeget.

A folyószabályozások és lecsapolások előtt annyi volt belőle, hogy a gazdák takarmányként etették a disznókkal és a baromfikkal ezt az apró, 10 cm-nél csak ritkán nagyobbra növő halat. A Kárpát-medencén kívül már csak a Duna alsó szakasza mentén és a Dnyeszter torkolatvidékén él.

Mocsarakban, lápokban, tőzeges tavakban, vízinövényzettel gazdagon benőtt kubikokban és holtágakban, csatornákban fordul elő, de lassú áramlású kisvízfolyásokban is megtalálhatóak kisebb állományai. Tudományos nevében az Umbra jelentése árnyékos, sötét – ez utal kedvelt élőhelyei jellegére.

Ökördi-lápok
Szakmár külterületén, az Ökördi-erdőteleki-keceli-lápok Natura 2000 terület egyik részén találtunk lápi pócot a kihelyezett gőtecsapdában. Fotó: Kiss Mónika

Ragadozó, vízi makroszkopikus gerinctelenek (pl. rovarlárvák, kis rákok, férgek, puhatestűek) alkotják táplálékát, ivadék korában azonban zooplanktont is fogyaszt. Sötéten foltozott barna színe van, az oldalán rézvörös csík húzódik, hosszú hátúszóval és lekerekített farokúszóval rendelkezik.

Az oxigénszegény mocsári életmódhoz olyannyira alkalmazkodott, hogy kiegészítő légzőszervvé módosult úszóhólyagja segítségével száján keresztül a légköri oxigénből is tudja pótolni az élőhelyén gyakran kialakuló oxigénhiányt.

60 millió éves ősi faj a kipusztulás szélén

lápi póc
Ezt az apró lápi halat számos veszély fenyegeti, állománya csökken. Fotó: Kalotás Zsolt

Állományai évek óta csökkenő tendenciát mutatnak. Egyik fő veszélyeztető tényezője az élőhelyei eltűnése. A nagy vízrendezési munkálatok, a folyószabályozások és lecsapolások következtében számtalan élőhelye megszűnt. Később (és jelenleg is) folytatódtak az élőhely-átalakítások, a nem megfelelő vízügyi beavatkozások (pl. mederkotrás, rézsűrekonstrukció, vegetáció-gyérítés, helytelen vízkormányzás), párosulva a klímaváltozásból fakadó szárazodással. Mára másodlagos élőhelyekre szorult vissza, az egyes állományok elszigetelődtek egymástól. Emiatt sérülékenyek, fennmaradásuk bizonytalan.

Másik veszélyeztető tényezője egy Ázsiából érkezett inváziós halfaj, az amurgéb (Perccottus glenii). Ez a faj erőteljesen terjed nálunk is és kiszorítja őshonos versenytársát. Ugyanazt az élőhelyet kedveli, mint a lápi póc, de jobban alkalmazkodik a környezeti változásokhoz. Megeszi a pócivadékokat és a táplálékban sem olyan válogatós.

Mindezeken túl a vízszennyezésre is érzékeny a faj.

A lápi póc Magyarországon fokozottan védett – természetvédelmi értéke 250 000 Ft, továbbá az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében is szereplő Natura 2000 faj. Legjelentősebb hazai állományait a Kiskunságban (pl. izsáki Kolon-tó, császártöltési Vörös-mocsár, kiskőrösi Kis- és Nagy-Csukás-tó, ásotthalomi tőzegbányató), a Hanságban, a Kis-Balaton térségében, valamint a Tisza mentén találjuk.

A lápi póc megmaradt állományainak és azok élőhelyének védelme kiemelten fontos, hogy ez a különleges faj még sokáig tagja maradhasson a hazai halfaunának.

(VIA: Kiss Mónika, knp.hu)
Kiemelt kép: Pálfi Márk

KAPCSOLÓDÓ

Hazánkban kipusztulóban lévő, fokozottan védett lápi pócokat telepített a MATE!

Erik

Szépen gyarapodik a hamvas rétihéja állomány a Kiskunságnál

Erik

Magyar állatmentő nyerte meg a világ egyik legrangosabb természetfotós versenyének fődíját

Eszti_mav