Nyílfarkú récéket figyeltek meg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai a Pacsmagi-tavakon.
Átvonulnak hazánkon a nyílfarkú récék
A Duna-Dráva Nemzeti Park tájékoztatása szerint a nyílfarkú réce hagyományosan az északi tundrák, sarki erdők és mocsarak fészkelő madara. Költőterülete rendkívül nagy kiterjedésű, előfordul Ázsia, Észak-Európa és Észak-Amerika térségében.
Nyugat-Európában és a Kárpát-medencében ritka fészkelő.
Hazánkban a nyílfarkú récét leginkább vonulása alatt figyelhetjük meg. Úgy tudni, tavaszi vonulására február végi, március eleji maximum jellemző. Kis számban, a Pacsmagi-tavakon is minden évben megjelenik.
A nyílfakrú récékről
A nemzeti park leírása szerint a nyílfarkú réce rendkívül feltűnő megjelenésű. Repülés közben a gácsérnak jól megfigyelhető a hosszú tűhegyes farka és a viszonylag hosszú, vékony barna nyaka. A gácsér és a tojó teljesen eltérő tollazatú. Az utóbbi nagyon hasonlít a gyakori tőkés réce tojóhoz, de annak csőre vastag és sárga, még a nyílfarkú réce csőre szürke és vékony.
Hazánkban elsősorban az Alföldön rendszeres kisszámú fészkelő. Kora tavasszal párba állnak, de jellemzően a gácsér már a tojásrakás után elhagyja a tojót. Fészkét szikes tavak, mocsarak mellé rakja, ritkán olyan tavaszi elöntések mellé, amelyek körül rétek, legelők találhatók.
A sekély vízben tótágast állva keresgéli növényi és állati eredetű táplálékát.
Hosszú nyaka miatt mélyebben tud táplálkozni, mint a többi úszóréce.
A tájékoztatás szerint az európai madarak telelőterülete a Földközi-tenger vidékén és a Nílus-völgyében található. Magyarországon és Nyugat-Európában állománya jelentősen lecsökkent, elsősorban élőhelyeinek elvesztése miatt. A tavasszal összefolyó vizek leeresztése fészkelőterületeit nagy mértékben veszélyezteti. Magyarországon a faj kritikusan veszélyeztetett vöröslista-kategóriába tartozó faj, 1971 óta védett madár, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.
Magyar Állatvédelem