Létezik a Farkasember, bár nem teljesen úgy, ahogy a természetfeletti lényeket elképzeljük. Sőt mi több, Werner Freund pont hogy nem tartotta magát feljebbvalónak bármilyen élőlénynél, inkább eggyé próbált válni velük. Cikkünkben bemutatjuk a férfit, aki együtt élt a farkasokkal, akik falkavezérként tisztelték őt – írja a Fem Cafe.
Tud-e együtt élni farkas és ember?
Mind ismerjük Maugli történetét, akit Farkas anyó nevel fel négy saját kölykével együtt. A kisfiú megtanulja az állatok nyelvét és a dzsungel törvényét, amely szerinte kegyetlen ugyan, de nem annyira, mint az embereké. Elragadó sztori, de azért a valóság nem ennyire vadregényes. A valóságban is feljegyeztek pár különös esetet – főleg Indiában –, amikor gyerekek farkaskölyökként nőttek fel, de ezek az emberek általában egyáltalán nem tudtak beilleszkedni az emberek közé, többször megpróbáltak visszamenekülni ismert világukba, majd mikor ezzel nem jártak sikerrel, hamarosan meghaltak.
Werner Freund története azonban ennek pont az ellentettje. A német állatvédő és tudós már felnőttként bizonyította, hogy az ember képes együtt élni a vadállatokkal. Freund fiatalkorában kertészként és határőrként dolgozott, majd bevonult a hadseregbe, ahol légierőnél szolgált.
Lakóhelyén, a németországi Merzigben alapította meg saját farkasparkját egy 25 hektáros területen. Az egész egy egyszerű farkas örökbefogadásból indult, amit újabbak követtek A legtöbb farkast Werner még kölyökkorában szerezte be különböző állatkertektől és vadasparkoktól. A farkasokkal való együttélés kemény feladat volt, ekkor ismerte meg a farkasokat egy olyan szemszögből, ami keveseknek adatott meg eddig. Freund rájött, hogy úgy ismerheti meg leginkább ezeket az állatokat, ha ő maga is a falka tagja lesz. Így is cselekedett, a farkasfalka tagjai pedig elfogadták őt, mint tagot a szigorú dominancia-hierarchia rendben.
Egy lett a farkasok közül
Freund rezervátumában az idők során összesen 70 farkas nevelkedett – a szibériai farkastól kezdve, az európai, kanadai, a sarki és a mongol farkasig szinte minden fajta példányai képviselték magukat a falkában –, amelyek mind hallgattak a férfire, és elfogadták őt falkavezérnek. A férfi arra tanította a vadakat, hogy háziállatokként viselkedjenek, annak ellenére, hogy a vadászat az ösztöneikben van.
Ahhoz, hogy fenntarthassa az alfapozíciót, egy rendkívül egyszerű, de annál fontosabb stratégiát alkalmazott. Gondoskodott róla, hogy mindig ő egyen elsőként a falkából. Ez a taktika talán furcsának tűnhet, de bevált, és Werner ezzel mutatta meg a farkasoknak, hogy ő a vezér.
Meglehetősen szokatlan és veszélyes megoldás, de azzal, hogy elsőként evett például egy szarvas húsából, sikerült kivívnia azt a tiszteletet, amire falkavezérként szüksége volt. Így a farkasok nemcsak, hogy nem támadtak rá, de szeretettel bántak vele.
6 farkasfalkája lett összesen, és 70 állatot nevelt fel, közel 40 év alatt. 2014-ben bekövetkezett haláláig egy 29 tagú farkas falka vezére volt, és még 79 éves korában is képes volt gondját viselni az állatoknak, még ekkor is birkózott 40-50 kg-os farkasaival.
Könyveket is írt, többek között a Magyarországon is beszerezhető Farkasember címmel megjelentetett művet. Számtalan farkasokat védő kezdeményezés fűződik nevéhez, melyet követői tovább visznek. Eltökélt szándékuk, hogy javítsanak ezen állatok megítélésén.