A termeténél fogva tiszteletet érdemlő, mégis szerény állat története három évvel ezelőttre nyúlik vissza. A Tiszatáj Közalapítvány a tájvédelmi körzetben ezer hektáron foglalkozik természetvédelemmel, környezetgazdálkodással és génmegőrzéssel, a területen pedig 600 marhát nevelnek, amelyből körülbelül 80 a bivaly.
Lenner Ádám telepvezető, természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzser a mindennapok irányítása mellett gyakran bekapcsolódik a terepmunkába, ez történt 2015. augusztus 4-én is. Éppen bálázásból tartott haza, amikor egy elhagyatott kis bivalyt látott meg a legelőn.
„Mivel nálunk nincsenek villanypásztorok, a legeltetést hagyományosan gulyások végzik. Egy ember nem látja át az egész gulyát, így előfordulhat, hogy egy állat teljesen észrevétlenül születik meg. Kobold is így pottyant ki az anyja hasából, de szerencséjére pont a tanya felé indult el”– mesélte Ádám.
Bár a bivalyok olykor egy éjszakára kint hagyják a legelőn a borjukat, és másnap magukhoz veszik őket, Koboldot bevitték a delelőbe, de nem látszott, hogy melyik állat ellett. Remélték, hogy reggelre egymásra találnak, de a terv nem járt eredménnyel.
Mivel Kobold szeme már kezdett beesni, és ez a dehidratáltság jele, Ádámék úgy döntöttek, hogy magukhoz veszik. Előbb kecsketejjel táplálták, majd később tejporra váltottak. A borjú pedig otthonra talált a bejárati ajtó előtt lerakott szőnyegen.
„A tájház belső udvarát téglakerítés határolja, így onnan nem tudott elmenni. Fél éven keresztül csak emberekkel találkozott. Az ott táborozó gyerekeknek hatalmas érzelmi töltetet adott és a munkások is megszerették őt. Ahogy kitavaszodott, 150-200 kilós súlya lett, kiette a muskátlit a cserepekből, leszedte a kiteregetett ruhákat, mert imádja az illatokat, és az ajtó előtt végezte a dolgát. Még véletlenül sem akart elmenni”– fogalmazott.
Bár nem az egyetlen kezes bivaly az országban, Kobold rendkívül emberközpontú, gesztikulál az arcával, nonverbális jeleket ad, és ettől igazán egyedi. Most körülbelül 600 kilogrammot nyom, de úgy 1000-1200 kilogrammig hízik, várható élettartama pedig 25 év.
A bivaly nagyon szociális állat, a szürke marhával szemben előszeretettel érintkeznek is egymással. Ezért Koboldnak kellett egy társ. Három bivallyal próbálkoztak, végül az akkor másfél éves Monster vált be a legjobban. Koboldot, Ádámot és a vendégeket sem bántotta, ráadásul a tekintetük is nagyon hasonlított.
A természetükben azért mégis van egy kis különbség. Míg Kobold szó szerint rajong az emberekért és láthatóan igényli a törődést és úgymond brekeg, ha azt nem kapja meg, Monster inkább odébb áll, amikor már nem foglalkoznak vele.
Kobold hírneve robbanásszerűen nő, bárkivel találkozik, rögtön a szívébe lopja magát. A legutóbbi Farmer Expón közel 400 ember tette tiszteletét a helyszínen, közülük 40 csak azért, hogy találkozhassanak vele. A bivaly életéről szóló Facebook-oldalt is egyre többen kedvelik, levédett logója is van, és ha minden igaz, mesekönyv születik majd a történetéből.
„A könyv egyik célja, hogy a gyerekekkel a mesevilágon keresztül ismertessük meg az agrárium szépségeit. Monster élete kézzel fogható a számukra, és kapcsot jelent a városi és a vidéki ember között”– mondta Ádám, aki egyébként mindkét állatot sajátjának tudhatja, mivel megvásárolta őket.
Lenner Ádám hozzátette, egy évig Amerikában élt, ahol tapasztalatai szerint jobban megbecsülik a szektorban dolgozó embereket, mint itthon. Példaként hozta fel, hogy a modern country zene a fénykorát éli a tengerentúlon. A cél, hogy lássák, az agrárium nagyon sokrétű tudást igényel, és hogy a hiedelemmel ellentétben értelmes emberek végzik a munkát.
Aki szeretne, természetesen előzetes egyeztetést követően találkozhat Koboldékkal a Tiszatáj Közalapítvány Szamárháti tanyáján, Kesznyéten. A látogatás teljesen ingyenes.
sokszinuvidek.hu