Különleges esemény történt a Berlini Állatkertben: 2025. szeptember 28-án Nala, a 13 éves vízilótehén ikreknek adott életet. Az ilyen eset rendkívül ritka a vízilovaknál, hiszen a dokumentált szüléseknek mindössze egy százaléka ikerellés – és sajnos, ahogy az gyakran előfordul, ezúttal is csak az egyik kicsi, egy hím borjú maradt életben.
A túlélő bébi jelenleg mindössze 28 kilogrammot nyom, ami jóval kevesebb az átlagos, 40 kilogrammos születési súlynál. Az állatkert munkatársai azonban bizakodóak: Nala gondosan védelmezi kicsinyét, és minden jel arra utal, hogy a kis víziló erősödik.
Egy ritka születés a vízilók világában
A vízilovak az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetett fajként szerepelnek, így minden új egyed születése különösen nagy öröm.
„Nagyon örülünk Nala első kicsinyének, akit az anya rendkívül gondosan védelmez” – mondta Dr. Florian Sicks, az állatkert emlőskurátora.
A szakértő hozzátette: „Reméljük, hogy a borjú eleget szopik, és gyorsan gyarapszik.”
Nala a természetben megszokott módon elvonult a csoporttól, hogy nyugodt körülmények között hozhassa világra kicsinyét, és az első heteket kettesben tölthessék. Csak akkor térnek vissza a nagy medencébe, amikor a borjú már elég erős és magabiztos lesz a többi víziló társaságában.
A vízilovak titokzatos világa
Bár a vízilovak életük nagy részét a vízben töltik, valójában nem tudnak úszni. Hatalmas testüket lábukkal lökik el az aljtól, és így „siklik” a vízben – egyedi mozgásmódjuk elegáns és meglepően gyors.
A felnőtt vízilovak akár 5 percig is visszatartják a levegőt, és hangos fújással törnek a felszínre.
Érdekesség, hogy a vízilovak és a bálnák több mint 40 millió évvel ezelőtt közös őstől származtak. Bár gyakran „nílusi vízilóként” emlegetik őket, ma már a Nílus nagy részéről eltűntek, és Afrikában is egyre kisebb, széttagolt populációkban élnek.
A vízilovak története Berlinben
A vízilovak több mint 150 éve a Berlini Állatkert lakói – az első példány 1874-ben érkezett.
A jelenlegi otthonuk, a modern „Hippo Bay” (Víziló-öböl) 1997-ben nyílt meg. A hatalmas, 8 centiméter vastag panorámaüvegek segítségével a látogatók testközelből figyelhetik meg a víz alatti világot. A medence naponta 5 millió liter vizet forgat és tisztít, így biztosítva a lakók egészséges környezetét.
A híres vízilóház egykori legendás lakója Knautschke, a hím víziló volt, aki túlélte a második világháborút, és azóta is a berlini állatkert egyik ikonikus állataként emlegetik.
Nemzetközi összefogás a vízilovak védelméért
A vízilovak nemcsak a látogatók kedvencei, hanem az afrikai ökoszisztéma kulcsszereplői is: legelésükkel formálják a növényzetet, trágyájukkal pedig éltető tápanyagokat juttatnak a vizekbe, elősegítve az élővilág sokszínűségét.
2025 márciusában az IUCN víziló-szakértői csoportja nemzetközi workshopot tartott az elefántcsontparti Abidjanban, ahol a nyugat-afrikai vízilovak védelmére dolgoztak ki akciótervet. A programot többek között a Berlini Állatkert és más európai intézmények támogatták, így 13 afrikai ország 50 képviselője vehetett részt a munkában.
A víziló Afrika harmadik legnagyobb szárazföldi állata az elefánt és az orrszarvú után. Napi 40–50 kilogramm füvet képes elfogyasztani, és éjszaka akár 10 kilométert is megtesz legelőhelyei között.
A kis víziló története nemcsak a berlini állatkert új fejezetét jelenti, hanem reménysugarat is a faj megőrzésében. A gondozók és látogatók egyaránt bíznak benne, hogy Nala kicsinye megerősödik, és a jövőben méltó jelképe lesz a vízilovak kitartásának és szépségének.
Magyar Állatvédelem
