Sikerült a kihalás szélén álló, legrejtélyesebb papagáj nyomára bukkani! Az ausztrál Gibson-sivatag egyik távoli részében bukkant fel az éjjeli papagáj.
A Kiwirrkurra munkatársai a kihalóban lévő, súlyosan veszélyeztetett madár hangját rögzítették. Az őslakosok által irányított természetvédelmi szolgálat őrei találtak rá a világ egyik legritkább madarára: az éjjeli papagájra vagy éjjeli földipapagájra – szúrta ki a termeszeti.hu.
Az éjjeli papagájt 1845-ben látták először, egykor elterjedt volt Ausztrália száraz éghajlatú, középső vidékein.
Ma a becslések szerint alig 50 példánya maradt.
A világ legrejtélyesebb madaráról megoszlanak az elképzelések: nem tudni, hogy azért került oly ritkán szem elé, mert kihalófélben van, vagy pedig azért, mert rendkívül jól rejtőzködik. A földfelszínen él, a bokrok között, bár repül, de csak lassan és gyengén. Tollazata a hátán és szárnyán palackzöld, a hasa sárgás, farka rövid és sűrűn csíkozott. Lába kicsi és lapos, a többi papagájénál alkalmasabb a futásra. Csőre erősen hajlott, mert a fűmagok szétroppantására használja. Éjjel aktív, magányos, elsősorban talajlakó.
Ezeknek a szárnyasoknak az egyedszámát elsősorban a vadon kóborló macskák és a bozóttüzek tizedelték. A faj most a Gibson-sivatag egyik távoli részében bukkant fel.
Madárhangokat rögzítettek a kutatók
Ebben az évben a Kiwirrkurra őrök hangokat rögzítő állomásokat állítottak fel 5 különböző területen és az éjszakai hangokat elküldték az éjjeli papagájok szakértőjének, Dr. Nick Lesebergnek a Queenslandi Egyetemen. A madárnak jól meghatározható hangja van, ezért annak elkülönítése más zajoktól nem bonyolult. Ennél nehezebb megtalálni a rögzítésre alkalmas helyeket.
Ezek a hangok rendkívül értékes adatokat szolgáltatnak, mivel segítenek a jelenlegi élőhely pontos beazonosításában és ezáltal a faj védelmére irányuló konkrét intézkedések foganatosításában.
A felfedezés azt jelenti hogy a Kiwirrkurra most már 4 veszélyeztetett fajt őriz: a nagy sivatagi szkinket (hüllő), a bilby-t (erszényes nyúl), a Walesi hercegnő papagájt és az éjjeli papagájt.
A kameracsapda felvételek feldolgozása rengeteg munkát igényel, és nem feltétlenül jelent a populáció sűrűségével kapcsolatban megbízható adatokat. A hangok térképre vitelével a kutatók hasznosabb és pontosabb információkhoz jutnak.
Forrás: termeszeti.hu/ www.goodnewsnetwork.org)