Image default

A hazánból eltűnőben lévő, veszélyeztetett széles kárász állományra bukkantak a zalai berekben!

A hazánból eltűnőben lévő, veszélyeztetett széles kárász állományra bukkantak a zalai berekben! Őshonos halfajtánk ma már szinte teljesen eltűnt a vizeinkből.

Az örömhírt a Zalai Horgászok Facebook oldala osztotta meg.  Mint bejegyzésükben írták, a védett és nem fogható lápi halfajok kutatása program keretében végzett monitorozás eredményeként a Rádói berekben Széles kárász (Carassius carassius) populációra bukkantak. A fogásokban minden korosztály képviselteti magát, tehát az állomány stabil és önfenntartó – szúrta ki a Halazin.

Megjegyezték, a kutatások folytatódnak mert az élőhely jellegéből adódóan a Réti csík (Misgurnus fossilis) és a Lápi póc (Umbra krameri) fajok előkerülése is várható.

A széles kárász

Természetes elterjedési területe az Amur folyó és az Aral-tó vízgyűjtő területei, Szibéria, valamint Európa nagy része, a folyószabályozások előtt az Alföld jelentős részét borító mocsárvilág gyakori hala volt. Az ármentesítés után kialakuló új faunában folyamatosan fogyatkozott az állománya és számos vízből már el is tűnt. Ma Magyarországon ritka és veszélyeztetett halfaj – írja a Tisza-tó élővilága.

A széles kárász szívós halfaj, jól bírja az oxigén hiányos vizeket is. A téli nyugalomra az iszapos fenékbe ássa be magát és túléli a kisebb vizek fenékig való befagyását is.

Teste zömök, oldalról lapított, háta magas felépítésű. Feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak és nincsenek bajuszszálai. Szeme nagy, homloka meredeken emelkedik, orra tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. Farokúszója gyengén bemetszett. Hátúszója 17-25 úszósugárból áll, melynek első sugara hajlékony, hátulsó része gyengén fogazott. Testét nagy pikkelyek fedik, melyek vastagok és erősen ülnek. Háta barnás, zöldes csillogással; oldalai világosabbak, sárgásbarnák. A hasa sárgásfehér néha halvány vörös árnyalattal. Az őshonos széles kárász és az ezüstkárász közötti szembetűnő különbség az, hogy a széles kárász magasabb testű, oldalvonala fölött általában 7-8 pikkely számolható, míg az ezüstkárásznál 5-7. Hátúszójuk harmadik merev sugara (bognártüske) a széles kárásznál háromnegyed hosszúságban fogazott, míg az ezüstkárásznál csak félhosszúságban. A közismert pontytól (Cyprinus carpio) úgy lehet őket elkülöníteni, hogy nekik nincs bajuszszáluk, a pontynak viszont van.

Az ivarérettségét második vagy harmadik éves korára éri el. Ívásakor május-június hónapokban csapatokban, tömegesen keresi fel a vizek sekélyebb részeit. Ívási ideje és helye egybeesik a pontyéval, ezért gyakran hibridizálódik, mely egyedeket pontykárászként vagy kárászpontyként neveznek. A hibridek ikrás egyedei fertilisek (termékeny), a tejesek rendszerint sterilek.

(Forrás: Zalai Horgászok Facebook, Tisza-tó élővilága)

Magyar Állatvédelem

KAPCSOLÓDÓ

Közel 2 tonna hal pusztult el a Garam folyóban

Marci

A Fővárosi Állatkert is csatlakozott a ENSZ által meghirdetett Óceánok Évtizede programhoz

Marci

Tömeges halpusztulás történt Csongrádban

Erik