Remek hírekkel zárult a 2025-ös költési időszak a Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) területén élő szalakóták (Coracias garrulus) számára. Az év egyik legszínesebb madarából továbbra is stabil és erős populáció él a dél-alföldi pusztákon – köszönhetően a több évtizede folyó természetvédelmi munkának.
A Cserebökényi puszták különleges madárvédelmi területe a szalakóták valóságos paradicsoma. Itt idén 167 kihelyezett „D” típusú mesterséges odúban, valamint egy „C” típusú, vércséknek szánt nyitott odúban is költöttek a madarak. Ráadásul egyre több szalakóta választ természetes fészkelőhelyet is, például zöld küllők vagy fekete harkályok által vájt faodvakat, elkorhadt fák üregeit, vagy akár más, adódó üregeket is.
Fiókák, fészkek, rekordok
A szakemberek idén jellemzően 4–5 fiókát találtak fészekaljanként, de akadtak hatfiókás, sőt egy nyolcfiókás fészekalj is, ami szokatlanul nagy szám. A legtöbb fióka már június végéig kirepült, de néhány odúban július elején keltek csak ki a kicsik – köztük a legnépesebb fészek is.
A Kardoskúti Fehértó részterületen is kiváló eredmények születtek: itt mintegy 90 pár szalakóta kezdett költésbe, túlnyomórészt mesterséges odúkban.
Kígyósi-puszta: mesterséges odúk sikere
A Kígyósi-pusztán is tartja magát a szalakóták állománya: itt 65 pár kezdett költésbe, ami megegyezik az előző évek eredményeivel. Az érkezésük a szokásosnál valamivel korábban, április 20. körül történt, és a költés is ennek megfelelően előrébb tolódott.
Érdekesség, hogy a Kígyósi-pusztán élő állomány szinte teljes egészében mesterséges odúkban költött, ezzel is bizonyítva, milyen hatékony eszköz a fajvédelmi beavatkozás ebben a térségben. Az első fiókák június 20. körül bújtak ki, és többségük a hónap végéig el is hagyta a fészket, de július elején is akadtak kisfiókás odúk.
A siker titka: hosszú távú odafigyelés
A szalakóta hazánk egyik ikonikus madara, amelynek állománya korábban drámaian csökkent, de a kitartó természetvédelmi munka – különösen a mesterséges odúk kihelyezése – látványos eredményt hozott. Az elmúlt 15 év során a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársai folyamatosan figyelték, javították és pótolták az odúkat, ennek köszönhetően több száz költőpár él ma a dél-alföldi tájakon.
A szalakóta jelenléte nemcsak ökológiai érték, hanem a magyar táj élő szimbóluma is. Színes tollazata, akrobatikus röpte és kedves hangja sok természetjárónak okoz örömteli pillanatokat.
Magyar Állatvédelem
