A kora tavasz nemcsak a madarak énekét hozza vissza a természetbe, hanem sok más élőlény ébredését is. A melegedő időjárás és a tavaszi esők hatására kétéltű- és hüllőfajaink is felébrednek téli nyugalmukból, és ismét megjelennek a természetben.
Esti séták során gyakran találkozhatunk például lassan battyogó zöld varangy példányokkal, amelyek a lámpafényben tűnnek fel az utak mentén vagy a kertekben. A napsütéses órákban pedig a száraz gyepeken, erdőszéleken vagy farakások közelében napozó fürge gyík is gyakori látvány.
Így vészelik át a telet
A szárazföldön élő kétéltűek – például a gőte, az ásóbéka, az erdei béka vagy a levelibéka – a hideg hónapokat többnyire a föld alatt, kövek és farönkök alatt, épületek repedéseiben vagy pincékben töltik.
A hüllők közül több faj, például a vízisikló, szintén ilyen búvóhelyeken telel át. Bár a neve a vízhez köti, gyakran a szárazföldön, csoportosan vészeli át a telet.
A vízi fajok másképp telelnek
A vízhez kötődő kétéltűek – például az unka, a kecskebéka, valamint a mocsári és tavi békák – többnyire vízben vagy iszapban vészelik át a telet.
Hasonló módon telel a mocsári teknős is, amely a vizes élőhelyek iszapjában húzza meg magát a hideg hónapokban.
A tavasz közeledtével azonban egyre több kétéltű indul útnak: hamarosan kezdődik a természet egyik leglátványosabb jelensége, amikor békák és gőték százai, sőt ezrei vonulnak a vízzel borított szaporodóhelyek felé.
Magyar Állatvédelem
címlapkép: Tóth Tamás József (KMNP)