Tizenhat pár kuvik költött szalakótaodúban a Körösöknél

Cserebökényben az egyik leggyakoribb bagolyfaj a kuvik. Elsősorban a nyíltabb, mozaikos területeket, kaszálókat, fás legelőket, valamint az állattartótelepekhez és tanyákhoz közeli területeket kedveli. Megtelepszik a falvakban, mezővárosok szélén. A zárt erdőségeket elkerüli.

Évente egyszer költ, jellemzően tanyákon, állattartótelepeken, istállók, juhhodályok padlásain vagy alkalmas üregekben, odúkban. A költés sikertelensége esetén pótköltések is előfordulnak. A kuvik fészket nem épít, 3-5 tojását április végén, május elején közvetlenül az aljzatra rakja. A hím nem ül a tojásokon, táplálékot hord a tojónak. Kezdetben mindig a tojó osztja szét az élelmet a fiókák között, később mind a két szülő részt vesz az etetésükben.

A fiókák négyhetes korukban repülnek ki, de a szülők ezt követően is gondozzák őket. Táplálékuk elsősorban kisemlősökből és gerinctelenekből áll, de néha madarakat, kétéltűeket, hüllőket, halakat is zsákmányolnak. Mezei pocok gradációs években főként ezeket a rágcsálókat fogyasztják.

Cserebökényben az utóbbi évtizedekben folyamatosan eltűntek a kuvik hagyományos költőhelyei, a tanyás ingatlanok és a régi állattartótelepek. Az újonnan épült ingatlanok sok esetben teljesen zártak. Megfigyeltük, hogy a lakott területek közelében kihelyezett szalakóta odúkban szinte mindig költ egy pár kuvik is. Cserebökény térségében az idén 16 pár kuvik költött sikeresen. Egy-egy alkalmas odúba évente visszatérnek és költenek a kuvikok.

Vércsék számára kihelyezett ládában is költött egy kuvik pár

Ritka és meglepő fészkelőként tűnt fel a füleskuvik a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén, ahol a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága július első napjaiban ellenőrizte a kihelyezett költőládákat. Az ott dolgozók számára hatalmas meglepetést okozott, amikor egy vércseládában találták meg a faj költését, amelyre eddig nem volt adatuk. Teljes cikkünket ide kattintva olvashatja el.

(Forrás: KMNPI, Fotó: Őze Péter)

Magyar Állatvédelem