Egy rendkívül ritka ugartyúk kapott jeladót és gyűrűt nemzeti parkunkban. Az elmúlt évtizedekben az ugartyúk állománya jelentősen lecsökkent, ezért védelmük prioritást élvez.
Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) kisszámú, rendszeres fészkelő madárfaj a Hortobágyi Nemzeti Parkban – írta közösségi oldalán a Park. Az elmúlt évtizedekben állománya jelentősen lecsökkent, védelmük prioritást élvez.
Annak érdekében, hogy jobban megismerhessék a faj életmódját, GPS jeladót helyezett fel egy adult tojó madárra a Kunmadarasi-pusztán a Nemzeti Park.
Mint írták, ennek az innovatív jelölési technikának köszönhetően értékes információkat kaphatnak a madarak élőhelyválasztásáról és területhasználatáról, valamint megismerhetik vonulási szokásaikat. Ezeknek az információknak a birtokában célzottabb védelmi intézkedéséket tehetnek a faj védelme érdekében!
Eltűnőben van az ugartyúk
Az ugartyúk napjainkban már sajnos nagyon ritka költőfajnak számít Magyarországon.
“ÁLLOMÁNYA BECSLÉSEK SZERINT 30-50 PÁRRA CSÖKKENT.”
Az ugartyúk általában a hajnali és az esti órákban aktív, ekkor indul táplálkozó körútra, nappal inkább elbújik, megpihen. Kizárólag állati eredetű táplálékot – rovarokat, gyíkokat, kisebb gerinceseket, egereket, pockokat – fogyaszt. A táplálékszerzésben segítik testméretéhez képest hatalmas, sárga szemei, amelyek jól alkalmazkodtak a szürkületi, gyenge fényviszonyokhoz. Nagy fejének és nagy szemeinek köszönheti régies, népi elnevezését is: bagolyfejű lile. A kopár, szikes talajfelszíneken rejtőszíne miatt nehéz észrevenni. Olyannyira bízik ebben azt álcázásban, hogy veszély észlelésekor még le sem lapul, csak álló helyzetben mozdulatlanná mered.
A hazai fészkelő állomány csökkenése egyrészt a legeltetéses állattartás visszaszorulásával, másrészt a költőterületek átalakulásával magyarázható.
Az ugartyúkok költőterülete Európa délebbi részein van, hazánk az északi határt jelenti. Európai állományuk stabil. Jellegzetes, hatalmas nagy, sárga szemük van, ami segíti őket az éjszakai vadászatban.
A telet Afrikában töltik. Korán (március végén) érkeznek, és viszonylag későn vonulnak el, egészen októberig megfigyelhetők. Vonulás előtt csapatokba verődnek, nálunk azonban ilyet már nem lehet látni, mivel nagyon csekély a hazai állomány. Legutóbb az ezredforduló tájékán, a Kiskunságban figyeltek meg egy 40-50 példányos ugartyúk-csapatot.
(Forrás: HNPI, KMNPI, Fotó: Borza Sándor Természetvédelmi Őrszolgálat Palcsek István Szilárd/SZILÁGYI ATTILA/HNPI)