Egy különleges uráli bagoly jelent meg a Mecsekben! A hazánkban fokozottan védett uráli bagollyal eddig még nem találkoztak a Mecsek belső területein.
A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzetben monitoring céllal üzemeltetett madáritatón ritka faj jelent meg. A kameracsapda uráli baglyot fényképezett – osztotta meg közösségi oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park.
Mint írták, ez a nagytermetű bagoly hazánkban csak az Északi-Középhegységben költ bizonyítottan, ott is meglehetősen kis számban. A Dél-Dunántúlon ritkán bukkannak fel kóborló egyedei, főként a téli időszakban. A Mecsek belső területeiről ez idáig nem volt előfordulási adata.
Az uráli bagoly (Strix uralensis) Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Az uráli bagoly
Megjelenése a macskabagolyéra emlékeztet, de annál nagyobb, bár az uhunál kisebb – jellemzi a Wikipedia. Tollazata sápadt szürkésbarna, a hátán feltűnő sötét mintával. Feje kerek, arca szürkésbarna, csőre sárga vagy narancsszínű, szeme fekete. Tollfülei nincsenek. Keresztcsíkozott farka hosszú ékben végződik. Szárnyvégei kerekítettek. Röpte erőteljes, kissé az egerészölyvére emlékeztet. Ivari dimorfizmusa nem feltűnő. Hossza: 50–59 cm, szárnyfesztávolsága: hím 115 cm, tojó 125 cm. Testtömeg: hím 540–730 g, tojó 720–1200 g.
Éjjeli ragadozó, a tevékenységeinek csúcsa szürkületkor, vagy hajnalban észlelhetőek. Táplálékának nagy százalékát kisebb emlősök teszik ki. Főleg rágcsálókat, de ritkábban zsákmányul ejt fiatal vadnyulakat is. Néha madarakkal is táplálkozik, elégtelen préda esetén hüllőkkel, kétéltűekkel.
Nagyobb faodvakban vagy ragadozómadarak elhagyott fészkein költ, és nagyméretű mesterséges fészekodvakban is megtelepíthető. Rendszerint két tojást rak, a fiókák 27–34 nap után kelnek ki, mely idő alatt kizárólag a tojó kotlik rajtuk. Kb. 4 hét után elhagyják a fészket, de ilyenkor még röpképtelenek.
Az uráli bagoly erős védelmező és agresszíven támad, ha fészkéhez vagy fiókájához más élőlény, vagy akár egy ember közelít. Erőteljes karmaival könnyen megvakíthat egy embert, hiszen elsősorban a fejet támadja.
(Szöveg és fotó: Völgyi Sándor természetvédelmi őr)
