Lesben állva vadásznak a vakvarjúk a Kis-Sárréten! A vakvarjú, vagyis a bakcsó neve sokak számára megtévesztő, mivel ez a jelző nem a madár látására vonatkozik, hanem röptében adott békaszerű orrhangjára utal, mely „kvakk”-nak hangzik. A népies neve tehát a hangját utánozza.
A Körös-Maros Nemzeti Park területén lévő Kis-Sárrétet egyre több kiránduló választja úti céljául – írja örömmel a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága. Az elmúlt hetek túrái során minden alkalommal sikerült találkoznunk bakcsóval, vagy népi nevén vakvarjúval.
Ez a név sokak számára megtévesztő, mivel ez a jelző nem a madár látására vonatkozik, hanem röptében adott békaszerű orrhangjára utal, mely „kvakk”-nak hangzik. A népies neve tehát a hangját utánozza – írja a Park.
Megjegyzik, hogy ez a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gémfélék családjába tartozó gázlómadár folyók mentén, tavaknál és mocsarakban költ. Nem csoda tehát, hogy ezen a változatos tájon megtalálja a számítását, így a Biharugrai-halastavak az Ugrai-rét, vagy a mocsárrekonstrukciók környékén is könnyen összetalálkozhatunk vele.
Leggyakrabban hajnalban vagy szürkületkor pillanthatjuk meg, amint pihenőhelyéről kiszáll, mivel alkonyatkor aktív, erre utal tudományos neve is: Nycticorax nycticorax, mely éjszakai hollót jelent, de nem kizárólag éjszaka mozog, így ha szerencsénk van nappal is megcsodálhatjuk ezt az érdekes testalkatú, zömök madarat. Vonuló, afrikai telelőterületeiről március környékén érkezik vissza. Leginkább magányosan, lesben állva vadászik, táplálékát halak, békák, rovarok esetleg kisemlősök alkotják. A gémfélék többségéhez hasonlóan ártéri fákon, nádasban költőtelepeket alkot, ahol más gémfélék is előfordulnak. Fészküket, melyet évről-évre bővítenek, a hím által összegyűjtött gallyakból és nádból a tojó építi meg, aki három-öt tojást rak. A barna, sárgásbarna alapon fehéren pettyezett fiókák táplálásában mindkét szülő részt vesz – jellemezte a Nemzeti Park.
(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park, Fotó: Wenczel Erika)