Május 14. nemcsak ünnep, hanem felhívás is: vigyázzunk közösen az égre rajzolt vándorokra, akik a szabadság, a természet és a remény szimbólumai.
Május 14-én a világ a vándormadarak előtt tiszteleg. Azok előtt a lenyűgöző állatok előtt, akik évről évre több ezer kilométert repülnek, hogy életben maradjanak, fészkeljenek, majd újra útra keljenek.
A vándormadarak világnapja nemcsak a madárvilág ünnepe, hanem egy erőteljes emlékeztető arra is, hogy ezek az állatok milyen sérülékenyek, és
mennyire ki vannak szolgáltatva a természetes élőhelyek pusztulásának, az éghajlatváltozásnak és az emberi tevékenység hatásainak.
Magyarország különösen gazdag madárvonulási útvonalakban, hiszen az ország több nemzetközi jelentőségű pihenő- és táplálkozóhelyet is biztosít a vonuló fajok számára.
A Tisza-tó, a Hortobágy, a Fertő-táj vagy éppen a Kiskunság madárvilága világszinten is egyedülálló.
Tavasszal és ősszel madarak milliói haladnak át az országon. A gólyák, récék, vadludak, partimadarak és ragadozó madarak jelentős része hazánkban is fészkel, de vannak olyan fajok is, melyek csupán megpihennek egy-egy hosszú út során.
Világnapjuk lehetőséget ad arra, hogy mi, emberek is újragondoljuk felelősségünket: legyen szó rovarbarát kertek kialakításáról, tudatos vásárlásról, madárbarát települések vezetéséről, vagy éppen a természetvédelmi szervezetek támogatásáról.
A madarak nem ismernek határokat, ahogyan a védelemükhöz is nemzetközi összefogásra van szükség.
Ahogyan azt a Magyar Állatvédelem korábban már megírta, az idei világnap különösen szívhez szóló a Mályi Madármentő Állomás munkatársai számára, akik örömmel számoltak be arról, hogy az általuk tavaly mentett fekete gólya most Izraelben bukkant fel. A gyűrű alapján sikerült azonosítani a madarat, amely jól van, és ezzel egy újabb bizonyítékát adja annak, hogy a természetvédelmi munka nemcsak hatékony, hanem mérhető és követhető eredményeket is hoz.
Magyar Állatvédelem