Egy vezető tudományos értékelés szerint a Föld vadon élő állat- és növényvilágának populációja átlagosan 69%-kal csökkent alig 50 év alatt. Ez köszönhető az erdők kiirtásának, a bolygó határait meghaladó fogyasztásnak és az ipari méretű környezetszennyezésnek.
Sok tudós úgy véli, hogy a hatodik tömeges kihalást éljük – a dinoszauruszok kora óta a legnagyobb mértékű életkiesést a Földön -, és hogy ennek hátterében természetesen az ember áll.
Az Élő bolygó-index 5230 állatfaj 32 000 populációjának globális elemzését ötvözi, így mérik a vadon élő állatok számának változását kontinensek alapján.
Latin-Amerikában és a Karib-térségben – beleértve az Amazonast is – csökkent a legmeredekebben a vadon élő állatok átlagos populációjának mérete, 48 év alatt 94%-kal.
Tanya Steele, a WWF-UK vezérigazgatója elmondta: „A jelentésből kiderül, hogy a legsúlyosabb csökkenés Latin-Amerikában tapasztalható, ahol a világ legnagyobb esőerdeje, az Amazonas található.
Az erdőirtás üteme ott felgyorsult, ami nemcsak a fáktól fosztja meg ezt az egyedülálló ökoszisztémát, hanem a tőle függő vadon élő állatoktól és az Amazonas azon képességétől is, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az egyik legnagyobb szövetségesünkként lépjen fel.
A második legnagyobb mértékben, 66%-kal Afrika esett vissza, majd Ázsia és a Csendes-óceáni térség következett 55%-kal, Észak-Amerika pedig 20%-kal. Európában és Közép-Ázsiában 18%-os volt a visszaesés.
A jelentés szerint a teljes veszteség Európa, Amerika, Afrika, Óceánia és Kína emberi populációjának eltűnésével egyenértékű.
Elmondta továbbá, hogy „az éghajlati és természeti válság sorsa összefonódott, és nem valami távoli fenyegetés, amelyet unokáink a még fel nem fedezett technológiával fognak megoldani.”
A kutatók hangsúlyozzák, hogy az állatok egyre nehezebben mozognak a szárazföldi tájakon, mivel az infrastruktúra és a mezőgazdasági területek elzárják őket.
Az 1000 km-nél hosszabb folyóknak mindössze 37%-a marad teljes hosszában szabadon áramló, míg a világ szárazföldi védett területeinek mindössze 10%-a van összekötve.
Az IUCN egy olyan szabványt is kidolgoz egy állat természetvédelmi potenciáljának mérésére, amelyet zöld státusznak neveznek, és amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a Földön élő egymillió kihalással fenyegetett faj közül néhány esetében megtervezzék a helyreállításhoz vezető utat. A rózsaszín galambot, az ásóbettongot és a szumátrai orrszarvút egy tavalyi tanulmány jó védelmi potenciállal rendelkező fajként emelte ki.
A jelentés 89 szerzője sürgeti a világ vezetőit, hogy a Kanadában idén decemberben megrendezésre kerülő Cop15 Biodiverzitási Csúcstalálkozón kössenek végre megállapodást, és csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást, hogy a globális felmelegedés ebben az évtizedben 1,5 C alatt maradjon, ezáltal megállítható lenne a természet féktelen pusztulása.
Guardian – Magyar Állatvédelem