A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén a XIX. századi nagy folyószabályozások és lecsapolások során jelentősen átalakult a táj.
A mocsarak és egyéb vizes élőhelyek csak foltokban emlékeztetnek a hajdani vadvizes világra.
Az Igazgatóság a megalakulása óta folyamatosan óvja és fejleszti az ilyen, még természetközeli állapotban fennmaradt vizes élőhelyeket, kihasználva a táji adottságokat. Az elmúlt évtizedekben összesen hét ilyen mocsárban, illetve mocsármaradványban hajtottak végre kisebb-nagyobb beavatkozásokat, vizes élőhely-rekonstrukciókat. Ezek a következők: Ugrai-rét, Sző-rét, Kivágási-legelő, Kisgyanté, Simota, Kisvátyon és Mágor-puszta.
Az említett területek többségén elsősorban különböző vízvisszatartási, műszaki megoldásokkal tartják meg a lehullott csapadékvizeket. Néhány helyszínen, például a Kivágási-legelőn és a Kisvátyonban lévő két mocsárfolton (Kerek-rét, Zsacskó-zug) szükség esetén van lehetőség vízbeeresztésre is. Idén ősszel szükség is volt erre, így a vízpótlások befejeztével mintegy 40 hektár került víz alá.
Bíznak egy csapadékosabb periódusban, amely a többi élőhelyen is megfelelő vizeket biztosít a jövő évi költési időszakra. Erre nagy szükség van, mivel például az Ugrai-rétben találhatók a Körös-Maros Nemzeti Park legnagyobb gémtelepei, ahol csaknem az összes hazai gémféle költ, de mindegyik élőhelyen igen gazdag az élővilág. A madarak mellett több ritka kétéltű, vízi gerinctelen és növény is itt találja meg életfeltételeit. Fontos költő- és pihenőhely a különböző vízimadarak számára.
A mocsarak kezelésében nagy szerepe van a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság itt legelő magyar szürkemarha gulyájának is. Évek óta Simotán és Kisvátyonban az ő közreműködésükkel biztosítjuk az ősi táj fennmaradását.
Egyes években a vizes rekonstrukciókon összesen akár 500 hektár is víz alá kerül, és itt található a közel 2000 hektáros Biharugrai- és Begécsi- halastavak is. Ezek együttesen biztosítják, hogy a hajdani gazdag vadvízvilágban még sokáig gyönyörködhessünk.
