Az amerikai vörös farkas (Canis rufus), a világ legritkább farkasfaja, a teljes kihalás szélére sodródott. Ma már csupán 15–17 példány él szabadon, kizárólag Észak-Karolina keleti részén, az Alligator River Nemzeti Vadrezervátumban.
Az egykor az Egyesült Államok déli részén széles körben elterjedt faj az élőhelyek pusztítása, az emberi gyűlölet, a vadászat és az autós gázolások miatt tűnt el szinte teljesen. A 18. századtól kezdve vérdíjat tűztek ki rájuk, a 20. század közepére pedig már csak néhány példány maradt fenn.
1980-ban hivatalosan is kihaltnak nyilvánították a vadon élő populációt.
A megmentésükre indított program keretében 1987-ben négy fogságban született farkaspárt telepítettek vissza a természetbe. Bár a faj néhány évtizedig reményt keltően szaporodott, 2013-tól újabb visszaesés következett. A genetikai állományt most a prérifarkassal (coyote) való keveredés is veszélyezteti, amely akkor következik be, ha kevés a vörös farkas párválasztási lehetősége.
A legnagyobb veszélyt továbbra is az emberek jelentik. A farkasokat gyakran lelövik – sokszor véletlenül, coyote-nak nézve őket, máskor szándékosan, a vad- vagy jószágállomány védelmére hivatkozva. Pedig kutatások szerint a vörös farkas nem támad emberre, és ritkán okoz kárt haszonállatban:
az elmúlt 30 évben mindössze 8 ilyen esetet dokumentáltak.
Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata (USFWS) felel a faj megmentéséért, de mind a természetvédők, mind a helyiek elégedetlenek a munkájával. Az előbbiek szerint nem elég hatékonyak az intézkedések, az utóbbiak pedig szeretnék megszüntetni a programot.
Szakértők szerint a faj fennmaradása csak együttéléssel, közösségi szemléletformálással és célzott védelmi lépésekkel biztosítható. A vörös farkas ökológiai szerepe kiemelkedő: szabályozza a növényevők számát, megakadályozza a prérifarkasok túlszaporodását, és hozzájárul a természetes egyensúly fenntartásához.
Magyar Állatvédelem, fotók: Flickr
