Egyre nehezebb tisztán látni az ügyben, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Nimród vadászlap több állítását is megcáfolta, szerintük nagyobb esélye van annak, hogy kutyák végeztek az állattal. Azt is kifogásolják, hogy csak hosszú órákkal később értesítették őket, mire a helyszínre értek, már csak a fej nélküli tetem fogadta őket. – tette közzé az Egri Ügyek
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság hosszú és részletes írásban reagált arra a magyar médián végigsöprő hírre, amely szerint a napokban farkas vagy farkasok áldozatául esett egy gímbika a Mátranovákhoz tartozó Mátracserpuszta közelében.
Mint ismert, a Nimród vadászújság arról számolt be, hogy egy sérült szarvas tévedt be egy mátracserpusztai ház udvarára, ám a helyi vadásztársaság a kiérkezésekor már csak vérnyomokat talált a helyszínen, ezek vezették el őket a szerencsétlenül járt állathoz, amelyet élve kezdtek el felfalni a farkasok – legalábbis a beszámoló szerint. A BNPI írása most azonban amellett érvel, hogy még korai farkastámadásnak nevezni az esetet, a Nimród által terjesztett információk elhamarkodottak, több „nem kellő szakmaisággal állított vélemény” is megjelent az ügyben.
A területen gyakran megfigyelnek farkasokat is. (…) Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi nagyvadat vagy háziállatot érő ragadozótámadásért a farkasok a felelősek. A kóborkutyák, illetve házaktól rendszeresen kijáró kutyák ezen a környéken is sokkal gyakoribbak, mint a farkasok, és közismert, hogy ezek a háziasított „ragadozók” is elbírnak akár egy felnőtt gímszarvassal is – olvashatjuk a cikkben.
A BNPI szerint nem helytálló az az állítás sem, hogy a szarvasbika a farkasok miatt tévedt volna a kertbe (hasonló állítás a mi cikkünkben is szerepelt, ezt azóta korrigáltuk), a magában álló ház tulajdonosa ugyanis saját elmondása szerint kedvtelésből rendszeresen eteti az arra élő szarvasokat.
A nagyvadfajok (köztük a gímszarvas) megjelenése lakott területen sem Nógrád megyében, sem másutt hazánkban nem hozható összefüggésbe a nagyragadozók (így a farkas) jelenlétével. Farkas jelenlétében valóban megváltozhat a nagyvadfajok egyedeinek viselkedése, de szakmai véleményünk szerint semmi nem utal arra, hogy az emberi környezetbe menekülnének előlük. (…) Ez a jelenség nem a farkasokkal, hanem az egyre növekvő nagyvadlétszámmal mutat egyértelmű kapcsolatot, bár hazai, tudományos igényű vizsgálatokkal egyelőre ez nincs alátámasztva, de számos külföldi tanulmány megerősítette már ezt.
A BNPI állásfoglalásában és a Nimród oldalán megjelent információk egyébként időnként ellent mondanak egymásnak: a vadászújság például arról írt, hogy a vadászok megérkezése után a még élő állat „kegyelemlövést” kapott, a BNPI írása szerint azonban már nem is élt, amikor megérkeztek („a vadásztársaság vadkereső kutyás segítséggel találta meg az akkorra már elpusztult vadat”). Sőt, a szarvasbika korábbi felbukkanásával kapcsolatban is akadt némi különbség: a Nimród szerint egy családi ház udvarán, a BNPI szerint azonban a település játszóterén akadt hintába az állat.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság oldalán megjelent írás egyébként a megkésett értesítést is sérelmezi: az eset hajnal fél négy körül történt, őket azonban csak kora délután, két óra körül értesítette a helyi vadásztársaság munkatársa. Bár egy órán belül a helyszínre értek, a trófeát addigra már leválasztották a tetemről, így a mintavétel teljessége jelentős mértében sérült, a tetemrészen található sebfelszínekből gyűjtöttek genetikai mintákat.
Igazgatóságunk az üggyel kapcsolatban a genetikai minták feldolgozása, annak eredményei megismeréséig, előzetes találgatásokba nem bocsátkozik. – szögezik le.
A BNPI arról is ír, hogy a minta genetikai elemzése már megkezdődött, amint megkapják a részletes eredményeket, tájékoztatni fogják a lakosságot. Ugyanakkor hozzáteszik: „Mátranovák település közelében az elmúlt években észlelt, farkasoknak tulajdonított zsákmányolásokkal kapcsolatosan végzett genetikai vizsgálatok csupán egy esetben igazolták egyértelműen a farkasok genetikai nyomait a helyszínen. 2021-ben farkas és kutya genetikai nyomai is rögzítésre kerültek egy helyszínen, míg egy, a korábbi igazolt farkastámadás helyszínén a következő évben, immár második alkalommal sem sikerült farkasara utaló genetikai nyomot rögzíteni.”
A cikk végén azt is aláhúzzák, hogy a farkasok természetes prédaállatai a gímszarvasok, nem okoznak jelentős gazdasági károkat a vadfajok zsákmányolásával. Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces-zoológiai szakreferense nemrég úgy nyilatkozott: a nagyragadozók megjelenése kimondottan hasznos, hiszen nemcsak a biodiverzitást növeli, hanem egyúttal jótékony hatást gyakorol az erdei életközösségekre, így a növényzet megújulására és a zsákmányállatok génállományára. „Nincs, aki a farkasoknál jobban lenne képes kiszúrni, pontosabban kiszagolni egy-egy szarvas- vagy őzcsapat beteg tagjait” – magyarázta.
A BNPI teljes reakcióját itt lehet elolvasni, a cikkben több helyszíni felvétel is szerepel.
Fotó: Papp Ferenc / BNPI