Nagy csapat denevér talált új otthont hála a Vadvédelmi Központnak. A bőregerek egy korhadt, veszélyes fa üregében tanyáztak, de a székesfehérvári városgondnokok a fa kivágásakor rendkívül óvatosan jártak el!
„A megfelelően szervezett együttműködéssel életeket menthetünk.” – kezdte közösségi bejegyzését a Sóstó Vadvédelmi Központ. „Székesfehérvár Városgondnokságának fasorfenntartó csapata igyekszik körültekintő végezni munkáját az év minden szakában. Egy-egy balesetveszélyes fa kivágásakor az odvakban denevérek is lehetnek, most is ez történt. Az állatokat óvatosan dobozba helyezték és eljuttaták őket a központba. A teleléshez készülődő 8 példány rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) az eddigi enyhe idő miatt még igen aktív volt, így mivel sértetlenül megúszták a kilakoltatást, a szürkületi időszakban ki lettek helyezve az udvari denevérodúba. Innen kimásztak a fa törzsére és kis idő elteltével távoztak. Köszönjük a gyors és szakszerű segítséget, nem az első eset volt!” – írták.
Hangsúlyozták, hogy a denevérodúk kihelyezése nagy segítség ezeknek a hasznos emlősöknek, azonban mostmár van lehetőség arra is, hogy az épületek tervezésekor vagy felújításánál előre gondoljunk ezekre az állatokra. Ők mindenképpen betelepednek a számukra megfelelő helyekre, ezen eszközök használatával ezt a folyamatot szabályozhatjuk.
A rőt denevér gyakori, de állománya csökken
A rőt koraidenevér Európa egyik legnagyobb termetű denevérfaja. Arcorra széles. Füle rövid, az alapja széles; a fülfedő vese alakú. Főként a nyár végi időszakban pofamirigyei feltűnően megduzzadnak, emellett átható szagot is árasztanak. A bunda rövid, testhez simuló, színe a háton vörhenyes, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. A szárnyvitorla és a többi bőrfelület is füstös fekete. A szárny keskeny, fecskeszárnyra emlékeztet. A sarkantyúkaréj jól fejlett – jellemzi a hunbat.hu.
Az egyik leggyakoribb európai denevérfaj, mindenütt előfordul. Bár állománya valószínűleg csökkent, még így is stabilnak mondható.
Hegy-, domb- és sík vidéken egyaránt előfordul. Kedveli az idősebb erdőket, de nem feltétlenül kötődik hozzájuk. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban alakítja ki, de az 1990-es évektől egyre nagyobb számban telepszik meg panelházak hézagaiban. A mesterséges odúkat is leggyakrabban ez a koraidenevérfaj foglalja el. A faodúkban a kolóniák általában 20-40 példány közöttiek, de akár száz egyed is összeverődhet; a panelházakban a 400-500 példányos telepek sem ritkák. Az erdőlakók télen is odúkba húzódnak, míg a panellakók az épületekben töltik a hideg évszakot.
Ligetes, nyílt területek, folyók, tavak, nádasok felett, erdőszegélyek mentén vagy erdei nyiladékokban szerzi zsákmányát. Röpte gyors, fordulékony. Néha 50-100 méter magasan, de általában a lombkoronaszintben vadászik. Levéltetvektől a cserebogárig mindent elfogyaszt.
Téli és nyári szálláshelyei sokszor nagy távolságra vannak egymástól, a megtett út akár 1000 kilométernél is hosszabb lehet. A jelölés helyétől legmesszebb 1600 kilométerre észlelték. Egyes állományai valószínűleg helyben maradnak.
(Forrás: Sóstó Vadvédelmi Központ/Hunbat)