Közeleg a tél: megérkeztek a fenyőrigók a Körösökhöz! A Kárpát-medencétől északra, erdős területeken költenek, viszont télen népes, nagyszámú csapatokban érkeznek hazánkba.
Ahogy az időjárás hűvösebbre fordult, a Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén is megjelentek olyan madárfajok, amelyek tőlünk északabbra költenek, de télen rendszeresen előfordulnak nálunk – írja a nemzeti park.
A tél közeledtét jelzik például a fenyőrigók, melyek a Kárpát-medencétől északra, erdős területeken költenek, viszont télen népes, nagyszámú csapatokban figyelhetők meg Magyarországon. A pusztai élőhelyeken és az erdőkben egyaránt találkozhatunk velük, de előszeretettel látogatják a városi parkokat, kerteket is.
Idén november legelején észleltük az első csapatokat a Maros-menti erdőkben. Azóta egyre népesebb csapatokkal találkozunk, 30-40 példányos madárrajok járják az erdőket. Ebben az időszakban főleg fásszárú növények bogyóit fogyasztják, alkalmas táplálékot biztosítanak számukra például a vadrózsa bokrok csipkebogyói, illetve a kökények kék termései.
A fenyőrigók méretükben és alakjukban megegyeznek a mindenki által jól ismert fekete rigókkal, viszont a tollazatuk sokkal változatosabb színekkel és mintákkal rendelkezik. Fejük bársonyos szürke, has- és melltájékuk sárgásbarna, pöttyökkel tarkított, szárnyukon pedig gesztenyebarna színt láthatunk. Jellegzetes csacsogó hangjuk van. A népes rigócsapatok nagy hanggal járják az erdőket, így már akkor felfigyelhetünk jelenlétükre, amikor még nem is látjuk őket. Látványos jelenség, ahogyan ezek a madárcsapatok felkeresik az erdei tocsogókat, pocsolyákat és ott isznak, fürdenek. Általában egész télen kitartanak nálunk. Mivel bejárnak a településekre, így a madáretetőket is látogatják.
A közeljövőben, a tél közeledtével valószínűleg még nagyobb számban érkeznek majd fenyőrigók a Maros-menti erdőkbe – írják.
Gyakori látogatók a fenyőrigók Magyarországon
A fenyőrigók hazánkban kisszámú költőfaj. Elsősorban középhegységeinkben van jelen, télen viszont nagy csapatokban telel Magyarországon. Tápláléka változatos, télen gyommagvakat, kökényt, galagonyát, csipkebogyót, borókát, vadszőlőt egyaránt fogyaszt. Magányosan szinte sosem mutatkozik. Tavasszal és nyáron a fenyőrigók legfőbb tápláléka a földigiliszta, de rovarokkal és csigákkal is táplálkozik. Európai állománya stabil, tőlünk északabbra gyakori költőfajnak számít. Fészkelőhelyein sok tekintetben úgy viselkedik mint a mi fekete rigónk: az ember közelségét megszokva néhol tipikus városi madárrá vált. Észak-európai állományának jelentős része hazánkban vészeli át a hideg hónapokat, de keményebb teleken még tőlünk is délebbre vonul. Rendszerint tél végén láthatók nálunk a fenyőrigók legnagyobb csapatai, amikor ismét fészkelőhelyeik felé veszik az irányt – jellemzi őket az MME.
Hazánk e faj elterjedésének egyik legdélibb határa, de az utóbbi évtizedekben terjeszkedik délnyugat felé. Alföldi és középhegységi területeken is költhet, de a zárt erdőket elkerüli. Hazánkban a nedvesebb élőhelyeket választja költőhelyül, ezért az árterekben, ligeterdőkben, valamint a középhegységekben számíthatunk megjelenésére. Északi költőhelyein sokszor nagyon bizalmasan viselkedik. Évente egyszer, legfeljebb kétszer költ. Fészkét fára építi, melynek pontos helyét a tojó választja ki és ő is építi meg. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeket a tojó egymaga költ ki, de mindkét szülő eteti a fiókákat.
(Forrás: KMNPI, Fotó: A fotó illusztráció, készítette: Marik Pál, MME)