Sarkantyús sármányok gyülekeznek a Körösöknél. A különleges nevű madarak hátsó ujjkarma hosszú és egyenes, erre utal az elnevezésük is.
A téli időszakban minden évben találkozhatunk sarkantyús sármányokkal a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén. Idén a szokásosnál később érkeztek, csak december elején pillantottuk meg az első példányokat – írja a Nemzeti Park.
A sarkantyús sármány az északi félteke üde füzeseiben, kopár hegyvidékein, tundrai mocsarakban, lápokon fészkel. A telet a költőhelyétől délebbre tölti, hazánk szikes pusztáin rendszeresen előforduló téli vendég.
Erőteljes testalkatú, közepes méretű sármányféle. Hátsó ujjkarma hosszú és egyenes, erre utal az elnevezése is. A hím nyáron sokkal díszesebb, mint télen. Nyáron a feje és a torka fekete, tarkója vörösesbarna, hasa fehér, a szem mögött induló sárgásfehér sáv a nyakoldalon keresztül a melloldalig húzódik. A tojó vörösesbarna tarkója, elmosódott melle, szürkésfehér foltja és világos csőre alapján határozható. Friss, őszi tollazatában hasonlít a nádi sármányra. Csőre, és szürkésbarna, középső fejtetősávja világosabb, kontúrosabb, keskeny, világos szárnycsíkjai alapján elkülöníthető.
A különböző nemű és korú madarak tollazata ősztől hasonló. Az öreg hímek időnként felismerhetők a tarkón megmaradt vörösesbarna színről és a mell sűrű, fekete foltozásáról. Hangja alapján jól határozható, gyakran szólal meg.
Cserebökény térségében legtöbbször a szikes puszták bárányparéjos, sziki ürmös területein találkozhatunk sarkantyús sármányokkal. Szívesen fogyasztják a sziki üröm magját. Táplálékkeresés közben a 15-25 centiméteres fűben is rejtőzködve, futva haladnak. Időnként egészen közel engedik magukhoz a madármegfigyelőket. Máskor a sárgásbarna, fehéres szürke tollruhájuk teljesen elrejti őket a szikes gyepen. Eltűnnek a fűben, vagy elrepülnek.
Szépen gyűlnek a színes énekesmadarak is
A Körös-Maros Nemzeti Park tájaira még decemberben is folyamatosan érkeznek a téli madárvendégek. Csízek, süvöltők, réti pityerek színesítik az énekesmadarak táborát, de ragadozó és vízimadarak is szép számban jönnek hozzánk – írja a Nemzeti Park honlapján.
Általában az jut az emberek eszébe a madárvonulásról, hogy nyár végén, ősszel Afrika felé veszik az irányt szárnyasaink. Az már kevésbé köztudott, hogy a Kárpát-medence és hazánk is telelőhelyül szolgál számos olyan madárfaj számára, melyek tőlünk északra költenek, és az ottani zord hideg elől húzódnak le hozzánk.
A pusztai területekre jellemzőek a kékes rétihéják, melyek csak télen figyelhetők meg nálunk. Általában szép számban előfordulnak, hasonlóan a gatyás ölyvekhez. A nálunk költő kis őrgébicseket télen az északról érkező nagy őrgébicsek váltják. A tundrán költő nagy lilikek akár több tízezres csapatokban pihennek meg nálunk, de enyhe teleken nagy számban itt is maradnak és áttelelnek tavaszig. Csapataikban jóval szerényebb példányszámban fel-felbukkanhatnak a színpompás vörösnyakú ludak, vagy az igen ritka kis lilikek.
(Forrás: KMNPI, Fotó: Pixabay/ Marik Pál/Őze Péter)