Megválasztották az év élőlényeit, azaz az 2024 gombáját, rovarát, lepkéjét, madarát, hüllőjét, fáját és halát is. Mutatjuk a győztes fajokat.
Az év gombája: szürke galóca
A szürkésbarnás kalapjáról és szürke pettyeiról jól felismerhető galócaféle ehető. Bordázott gallér és tönkcsúcs, sima kalapszél jellemzi. Gallérja fejlett, tönkbázisa gumós, tönkje azonban sima vagy pelyhes felületű.
Többnyire lomb- és fenyőerdőben nő.
Az év rovara: sisakos sáska
A kifejezetten száraz, leginkább homokpusztagyepekhez, sztyeprétekhez kötődő védett faj, a sisakos sáska fokozódó veszélyeztetettségét az elmúlt évszázad során leginkább természetes élőhelyeinek az urbanizáció terjedésével együtt járó átalakulása, megszűnése indokolta.
Évtizedekkel ezelőtt elterjedési területére vonatkozóan kizárólag olyan információk láttak napvilágot, hogy
honnan pusztult ki, hol ritkult meg illetve szorult vissza az állománya.
Az elmúlt évtizedben azonban a szakemberek és kutatók szinte valamennyi közép-európai országban mást tapasztaltak. Erről bővebben ebben a cikkünkben lehet olvasni.
Az év lepkéje: közönséges medvelepke
A közönséges medvelepke neve ellenére csak ritkán látó. Vajon mi ennek az oka? A lepke magyar nevét régen kapta, és akkor még sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult. Megjelenése nagyon jellegzetes. Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit
márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg helyenként.
Ez rendkívül jól elrejti a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal. A lepkefajról bővebben ebben a cikkünkben lehet olvasni.
Az év madara: kerecsensólyom
A magyarok eredetmondáiban szereplő turul feltételezhetően a kerecsensólyom volt, vagy róla mintázták. Az 50 forintos érmén is ez a madár látható. A hazai természetvédelem kiemelten fontos feladata a faj védelme, ugyanis
ez a termetes sólyomfaj a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének nyugati határát.
A faj jellemzőit ebben a cikkünkben lehet elolvasni.
Az év hüllője: kaszpi hargossikló
A kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert. Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét.
A pikkelyeken lévő mintázat összeolvadása következtében a test, különösen a hátsó részén, csíkosnak tűnik.
Feje mogyoróbarna, sötétbarna rajzolattal. A felső ajkak krémszínűek, de az ajakpikkelyek oldalsó szegélye sötét. A has sárga vagy vajszínű. A torok fehér, bár a has sárga alapszíne foltokban itt is megjelenik. Oldalt a nyak foltokban vöröses- vagy sárgásbarna.
Az év fája: bükk
A közönséges bükk faanyagát az OEE tájékoztatása szerint egy évszázaddal ezelőtt csak faszénégetésre, hamuzsírfőzésre használták, azóta a faipar fontos nyersanyaga. A klímaváltozás miatt az egyik legveszélyeztetettebb állományalkotó fafajunk, az esztétikai, turisztikai szempontból is fontos
bükkösök megtartása a jövő erdészeinek nagy kihívása.
Az év hala: réti csík
A réticsík erősen megnyúlt, vaskos testű halunk. Alapszíne okkersárga, a háta sötétbarna. Fejét barnásfekete foltok, az oldalát ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik. Szemei kicsik, alsó állású szája sem nagy, ám körülötte öt pár bajuszszál található.
Lekerekített úszói ugyancsak kicsik, de igen gyors és erőteljes kígyózó mozgásra képes.
Jellemzője, hogy oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik s a lágy iszap felszíne cserepesre szárad. Csíkra éhes elődeink ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből. A halfajról további érdekességek itt érhetők el.
Magyar Állatvédelem