Kijelenthetjük, hogy szerkesztőségünk úgy van a mókusokkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Hogy melyik mókus a kedvencünk? A királymókus, a rókamókus, a szürkemókus, a vörösmókus, a Douglas-mókus, a földimókus, a repülőmókus mellett mindegyik. Január 21-én világszerte a mókusokat ünneplik.
A mókusok az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen előfordulnak a síkságoktól a havasi rétekig. Ausztráliában nem honosak, de betelepítették őket. Magyarországon két fajuk él: az európai mókus (vörös mókus, Sciurus vulgaris), és a közönséges ürge (Spermophilus citellus).
Életmódjuk igen változatos
A legtöbbjük mindenevő. Szívesen esznek magvakat, bogyókat, tobozokat. A mérsékelt övi fajok közül a fán élők ősszel jellemzően élelmet raktároznak el télire. A repülőmókusok és a földimókusok nem tárolnak élelmet, és az ő téli álmuk mélyebb.
A mókus és a tobozok
A mókus és a tobozokKülönösen a sötétbarna „fenyveslakó mókus” reagál nagyon a luctoboztermés évről évre igen számottevően eltérő mennyiségére. Jó tobozos évek csak hosszabb időközönként vannak. Ekkor sok utód születik, és az állománysűrűség többszörösére nő, mivel ez a mag rendkívül tápláló eleség, és ráadásul könnyen el is tartható.
A mókus nagyon ügyesen bánik a tobozzal. Naponta 10-15 luctobozt fogyaszt, erdeifenyő-tobozból pedig több mint százat. Speciális harapással nyitja fel a pikkelyt, míg az eléggé kihajlik, vagy le is esik. Így fér hozzá a magokhoz. Egy erdeifenyő-tobozzal 3 perc alatt végez. Ebben körülbelül 30 mag van, ami összesen mintegy 0,2 grammot nyom. 100-150 tobozból álló napi adagja tehát testtömegének körülbelül 5 százalékát teszi ki. A mag olyan tápláló, hogy ez a mennyiség még némi zsírtartalék képzéséhez is elegendő.
Magyar Állatvédelem