A jegesmedvék a klímaváltozás miatt továbbra is súlyos veszélyben vannak, ám egy friss kutatás szerint génállományuk bizonyos elemei segíthetnek az alkalmazkodásban. A Kelet-angliai Egyetem (UEA) tudósai szerint az úgynevezett „ugráló gének” fokozott aktivitása reményt adhat arra, hogy egyes populációk képesek reagálni a gyorsan melegedő környezetre.
Az Északi-sarkvidék kétszer-négyszer gyorsabban melegszik, mint a Föld átlaga, ami drasztikusan csökkenti a tengeri jég mennyiségét. Ez a jegesmedvék számára létfontosságú vadászterületek elvesztését jelenti, súlyos táplálékhiánnyal és elszigetelődéssel.
A becslések szerint 2050-re az állomány több mint kétharmada eltűnhet, a század végére pedig akár teljes kipusztulás is bekövetkezhet.
A Springer Nature folyóiratban megjelent tanulmányban a grönlandi jegesmedvék vérmintáit vizsgálták. A kutatók azt találták, hogy a melegebb délkelet-grönlandi régióban élő egyedeknél jelentősen megnőtt az „ugráló gének” aktivitása.
Ezek a DNS-szakaszok más gének működését befolyásolják, például az anyagcserét, a hőstressz kezelését és a zsírfeldolgozást.
Ez arra utal, hogy a medvék genetikai szinten próbálnak alkalmazkodni a jégolvadáshoz és a szűkösebb, részben növényi alapú táplálékhoz.
A kutatók hangsúlyozzák: bár az eredmények óvatos reményre adnak okot, ez nem jelenti azt, hogy a jegesmedvék veszélye megszűnt. A genetikai alkalmazkodás önmagában nem elég. A szakértők szerint továbbra is kulcsfontosságú a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és az élőhelyek védelme, különben a faj jövője végzetesen bizonytalanná válik.
Magyar Állatvédelem