Rozi kutya története bejárta az egész országot. Mint ismert, állatkínzója a kocsija után kötve vonszolta nagy sebesség mellett az aszfalton 2025. szeptember 1-jén Tiszaalpár és Kiskunfélegyháza között. Állatkínzója első fokon pénzbüntetéssel megúszta, a másodfok azonban 60 nap elzárásra ítélte.
Rozi élete azonban a sok szenvedés után úgy tűnik igazán jóra fordul. A Laki Mancs Állatvédelmi Egyesület gondozásában napról napra egyre erősebbé vált, a tüneményes kutyus pedig hamarosan örökbefogadójához költözhet. Rozi örökbefogadója Léczfalvi Kinga, gyógypedagógiai segítő, állatasszisztált foglalkozásvezető, a Közös ügyünk az Állatvédelem Alapítvány munkatársa. Vele beszélgettünk.
– Hogyan került kapcsolatba Rozival?
Rozi történetét az interneten láttam meg. Két fantasztikus szakemberrel utaztunk le először Rozihoz, Hajdú Máriával, és Fekete Ceciliával, mindketten segítőkutya kiképzők, hogy megnézzük milyen állapotban van Rozi mentálisan, mire lesz szükség a felépüléséhez, milyen nehézségei vannak, mit tudunk érte tenni. Ök végíg segíteni fogják Rozi rehabilitációját.
– Hogyan képzeljük el az Önök megismerkedését? Milyen volt Rozi viselkedése? Nyitott érdeklődő volt a sok szenvedés ellenére is?
Első találkozásunkkor is már meglepetést okozott azzal, hogy nem vesztette el a hitét az emberekben. Jól fogadott minket, motiválható volt, érdeklődő, bár attól is összerezzent ha kinyitottam a jutalomfalatos dobozt. A simogatást akkor tanulta értelmezni, köszönhetően a Laki Mancs dolgozóinak, akik odaadóan ápolják a mai napig is.
Szüksége volt térre, bátortalan volt, de akart nyitni felénk. Valahogy a tekintetében ott volt a félelem és a kötődni akarás is.
Szerencsére az autóktól nem fél, nem köti össze a történteket az emberekkel sem. Mikor másodszorra mentem hozzá, már szaladt elém az autóhoz, örült nekem. Talán ott dőlt el, hogy szeretném Rozit a családunkba, hogy Ő is engem választott. Gyorsan javul az állapota minden téren, igyekszem minél többször menni hozzá. Egyre nagyobb a bizalom közöttünk, bújik, nem fél, nem stresszel. De sok minden vár még ránk. Rozi mindig csak úgy volt valahol, próbál mindenhez alkalmazkodni, de én azt szeretném, hogy kinyíljon, hogy egy boldog Rozi legyen, például, hogy megtanuljon játszani.
– Gyógypedagógiai segítőként, állatasszisztált foglalkozásvezetőként tevékenykedik. Mit gondol, az Ön szakmai háttere hogyan támogathatja Rozi teljes felgyógyulását?
A pszichológia tanárom mondta egyszer, hogy soha nem tudhatjuk mi jár egy ember fejében, lehet nem is tud visszajelezni ezért mindig a legtöbbet tegyük, amit tehetünk érte. Ez nekem az állatokkal kapcsolatban is mottóm lett. Többféle állattal dolgozom együtt munkám során, rovarokkal, hüllőkkel, kutyákkal. Rengeteg tapasztalatom van, hogy figyeljek az állatok jelzéseire, hogy együtt tudjak működni velük, ezt csak akkor lehet csinálni, ha az állatokat társként kezelem.
Rozi esetében is nagyon fontos lesz, hogy a rezdüléseiből is értsek, hogy együttműködésre törekedjek vele.
– Rozi egy másik kutyus, Polli mellé kerül, aki terápiás kutya. Polli, hogyan tud majd segíteni Rozinak?
Polli egy fantasztikus, kiegyensúlyozott, türelmes, csodakutya. Pár évvel ezelőtt már segített nekem rendbehozni, boldog kutyává szeretni egy elég nehéz mentális állapotban lévő terriert, aki azóta is családtag nálunk. Polli egy példa lesz Rozinak, a kutyák tanulnak egymástól. Pollinak nagyon fontos szerepe lesz Rozi felépülésében. Remélem még labdázni is megtanítja.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy Roziból is terápiás kutya váljon?
Semmi sem lehetetlen, de ez még nagyon a jövő. Fantasztikus lenne, a gyerekek, fiatalok számára is, egy kapaszkodó, hogy minden sikerülhet, kell nagyot álmodni. Egy terápiás kutyánál az a legfontosabb, hogy élvezze amit csinál, ne a gazdája kedvéért dolgozzon parancsra. Ha Rozi nyitott lesz erre, élvezni fogja az emberek társaságát, akkor akkor még az is lehet.
Magyar Állatvédelem
